Magyar lány Itáliában

Üdv mindenkinek!

Újabb hónap, újabb történések. Semmi sem ugyanaz, mint tavaly :)
Az elmúlt idők után megkezdtem a hétköznapi életet. Jóval több időt töltöttem a közösséggel és kevesebbet a gyerekekkel. A fő feladat a takarítás és a főzés volt. Mivel nem tudok főzni, főként a mosogatás maradt, de már irogatom össze az egyszerű harapnivalókat, amiket otthon is könnyen össze lehet rakni.

Egyszer próbáltam volna hortobágyi húsos palacsintát sütni, de sajnos hiába kísérleteztem, nem tudtam tejfölt kicsiholni a tehéntejből. Helyette készítettem egy tortát családi recept alapján, de a tészta odaégett, a krém pedig csak nem akart elkészülni, mert a helyi cukor nem forr fel csak úgy... Ettől függetlenül finom lett :)
Megtanultam fürdőszobát mosni gyorsan, de meg kell állapítanom, hogy messze én dolgozom a leglassabban. A többiek mind profibbak.

Persze sokan jönnek szegény családból, akik főként otthon segítettek gyerekkorukban, így hamar kitanulták a mesterséget. Az egyik leányzó pl 9 éves korában kezdett el iskolába járni, mert kellett valaki, aki otthon "terelgeti" a testvéreit, így nem tudott elmenni otthonról. Aztán persze behozta a lemaradást, de 9 évesen az 5 évesekkel tanult együtt, ami számára kicsit ciki volt. De ez már régen volt.

Próbálkozom a közösségi élettel. A portugált egyre jobban értem, beszélni is tudok már alap dolgokról, de ha csevegnek a fejem mellett, nem tudok még bekapcsolódni. Szerencsére sokan beszélnek olaszul. Az imáknál is csöndben maradok még, mert újra és újra rájövök, hogy nem tudom hangosan elmondani, amit akarok. Olaszul sem :) Szerencsére az Úr gondolatolvasó, így csendben szánom oda a dolgokat.

Kiderült, hogy a gyomrocskám nem boldogul a tejjel, így diétázom. Sajtot mértékkel, kakaót csak amikor kalandozó kedvemben vagyok és engedek a kísértésnek. Szerencsére nem gyakran van ilyen :)

Az elmúlt hónapban volt egy nap, amikor tűz ütött ki és a száraz fű elhozta hozzánk. Mentünk vödrökkel oltani és növényekkel csapkodni a lángokat. Mindenki korom fekete lett, de semminek és senkinek nem esett baja. Az iskolához nagyon közel volt a tűz, de az Úr megállította előtte és nem érte el. Dicsőség neki!

Aztán két hete a külső közösség lelkigyakorlata volt, mi a gyerekekre vigyáztunk két napig. Ittalvós buli volt, sok játékot ki kellett találni. A tűz pont ezen a hétvégén jött, úgyhogy menekíteni is kellett őket. Volt izgalom, de jó véget ért. Valaki lefényképezett egy kobrát egy környező kis barlangban, neki sem lett baja :)

A lelkigyakorlat után vakációzni mentünk egy hétre a közeli farmra. Egy hét szabadidő, semmi kötelező. Filmet néztünk (Gyűrűk Ura trilógia), jókat kajáltunk, fagyizni is mentünk, néztük a csillagokat éjszaka. Annyian voltak, hogy a tejút rendszer felhőnek tűnt, amikor először néztem. Egy napot a tengerparton töltöttünk. Nagyok voltak hullámok, nagyon élveztem a játékot benne. Gyönyörűek voltak! A napon persze mindenki leégett, főleg, mivel délután egykor álltunk neki focizni. Ettől függetlenül mindenki élvezte a játékot és a fürdést is utána. Egy másik napon kirándulni mentünk egy közeli sziklához, amit Galinha-nak neveznek, mert csirke alakja van. A kilátás fenséges volt, láttam lemenni a napot. Utána sötétben keresgéltünk a lefelé vezető utat, de mindenki élvezte :) Ez volt az első alkalom, hogy valakit tapadós zokniban láttam sziklát mászni (a cipő öreg volt és csúszott)... :D
A 4618-as képen látszik, hogy a leányzó leejtette a fél papucsát alsó régiókba, azt sziklamászással kellett felhozni, mert alatt tüskés növények voltak. Volt szerencsém kalandozni egyet :)
Utána láttuk, ahogy a Pedra Branca nevű sziklán tűz van. Több tüzet is láttunk azóta. Meleg van és szárazság.
Volt alkalmunk hajat mosni vödörből, persze a víz 80%-át arra használtuk, hogy a másik nyakába zúdítsuk. Volt alkalmunk hajat táplálni (összetevők: répa, majonéz, aloe vera), ami után fél óráig zacskóval a fejünkön mászkáltunk.
Voltunk a Mária kegyhelynél is többször. Egyszer sikerült a naplemente mellett dicsőítenem jó kis Emmánueles dalokkal, a többiek bent csevegtek még. Fergeteges volt.
Volt, hogy a kutya megette a kikészített sonkát, volt, hogy békát kergettem a fürdőszobában, minden jó volt. A vakáció egy jó dolog :)
Most újra itthon. Újra neki a házimunkának.

Képek itt: https://drive.google.com/open?id=0B5hgvqzk3VgrbHlyVGY3SnhoQ3c

Nektek is jó munkát!

Kedvesek!

Lassan túl vagyok az első hónapon. Fortalezába érkeztem és igyekeztem átvészelni a jetlaget.
Izgalmak voltak, kezdve azzal, hogy a születésnapomat itt ünnepeltük meg. Kaptam tortát és egy szép füzetet. Rákot ettünk és örültünk :)
Aztán részt vettem a Halleluya című fesztiválon, ami a közösség házától mintegy 10 percnyire volt gyalog. Csupa brazil előadó, sok tanulnivaló zene, bár azért egy-kettőt ismertem már az imacsoportokról. A közösség bandája is fellépett a nagyszínpadon.
Utána átköltöztem Quixadába pár napra, mert a következő hétvégén volt a fiatalok nyári lelkigyakorlata, ahol sok kegyelemben részesültem. A Szentlélek leszállt csodákat művelt.
Aztán irány vissza Quixadába, ahol készültünk a sulira, én főként a kicsiknél voltam, mint tavaly. Az ideiek is nagyon cukik. Össz-vissz egyiküket ismerem, illetve ez egyik leányka, aki tavaly a bölcsiben volt, mint az oviban van. Ráköszöntem, nagyon örült neki.
Egyszerűek a napok: ima, munka, ima, ebéd, pihi, ima, munka, mise, munka/szórakozás. Nehezítés: mindenki portugálul beszél hozzám, hogy tanuljam a nyelvet. Ahhoz képest egész sokat megértek, de a válaszolás egy olasz-portugál kotyvalékon történik, ami zavart mosolygással végződik :)
Jó meleg van, ha locsolom a fejem vízzel, túlélhető, egyébként alacsony vérnyomás és fejfájás. Úgyhogy locsolom a fejem vízzel. Bár ezekben a napokban Magyarországon épp 2-3 fokkal melegebb van. Locsoljátok ti is :)
A napokban sikerült felszednem valami virnyust, úgyhogy királyi trónt foglaltam magamnak a fürdiben. Ma a közösség megelégelte és elvitt a sürgősségire, ahol belémnyomtak egy tiramisú koktélt intravénásan (vitamin, cukor meg nemtommi), utána pedig egy kisebb dobozból gyógyszert is, hogy rendben legyek. A mai ebédem rizs és párolt zöldség volt goyaba dzsúzzal és mind bennem maradt!
Augusztus hónapban sok minden vár rám, már kézhez kaptam a munkabeosztást: takarítás, főzés, óralátogatás, tanítás. Alig várom már! Persze bennem van, hogy nem ér, hogy Magyarországon most Hawaii lenne, én meg dolgozom, de újra és újra rájövök, hogy a szolgálat egy nagyon jó dolog. Még azon dilemmázom, mit tanítsak meg a gyerkőcöknek. Remélem, kigondolok valami jót.
Készítettem képeket és videókat, az alábbi linken érhetők el:
https://drive.google.com/open?id=0B5hgvqzk3VgrRmt1SHFLYTlRSmc
Mindenkit puszilok, írjatok ti is bátran, mi van veletek.

Üdvözlet fiatalok!

Újabb 3 hét telt el és sikerült megbetegednem, így most rengeteg időm van blogot írni :p

Nem is tudom, mennyi minden történt azóta. Mivel nincs internetem, nem tudom visszanézni, hogy mit írtam, szóval, ha duplázom, bocsi!

Volt egy Ki Mit Tud esténk, ahol mindenki előadott egy színházi előadást. Erről aznap délben értesültem, úgyhogy csendes pánikroham után Ju nővér segített ki. Elénekeltük együtt a Mert Te Uram c. számot, majd a Mango-Kivi-AnanasBananas dalt (https://www.youtube.com/watch?v=Ha0kO4-xdmE). Ju nővér röhögő görcsben tört ki a közepén, úgyhogy abba kellett hagynunk, de azóta a fél társaság ezt dudorássza nagyban, különösen, ha mangót vagy ananászt eszünk ebédre :)

Anna Rita, a közösség háziasszonya és vezetőhelyettese Krumpli nénit alakította, aki egy tévé showban elveszett fia miatt panaszkodik. Ehhez rajzolt két szemet az állára, letakarta az arca felső felét és padon hátra feküdve fejjel lefelé siránkozott fél órán keresztül. Nagyon vicces volt, bár egy kukkot nem értettem belőle. A végén persze előkerült leveszett fia és a show után az ő rákvörös feje is :)

Ezenkívül beöltözött lányok táncolták el a Chikungunha c. paródiát (https://www.youtube.com/watch?v=cdBO4LwI6vE Vigyázat! Vigyázat a chikungunhával, már itt is van, már itt is van...), ami arról szól, hogy annyira megfájdultak az ízületeik, hogy nem tudnak rendesen mozogni sem. Gina pechére 3-4 napon belül megkapta a betegséget, és amint talpra tudott állni, pontosan ezzel a technikával közlekedett. Persze nem bírta ki nevetés nélkül. Most már azért nem olyan vidám, mert sokáig tart, míg elmúlnak a fájdalmak.

Ezek után nem nagyon mertem a kicsik közé menni, ahol a csoportból hármat még aznap hazaküldtek, hogy Gina megbetegedett. Orrfolyás, magas láz, hasmenés, minden földi jó volt. Helyette takarítottunk a lelkigyakorlatos házban, majd gyümölcsöt szüreteltünk a szakadó esőben. Életemben másodszor fáztam Brazíliában. Este még pulóvert is húztam, amit később le is vettem, mert túl meleg volt. Ju nővér hangos mosolya végigkísért ezen a napon.

Másnap a felnőttek elmentek lelkigyakorlatra, mi pedig a gyerekekre vigyáztunk hárman. Csináltan egy akadálypályát, amit nagyon élveztek. Aztán fociztunk egy jót. Azóta is fáj a térdem. Sajnos a keresztszalag szakadás hatásai egy életen át tartanak, de nem hagytam volna ki így sem a dolgot.

A Szent Ágoston mise allelujája nagy népszerűségnek örvend itt. Már mind a négy szólamra találtunk embert, ki is próbáltuk. Jól szól. Rájöttem, hogy az én alt hangom jó dolog, mert eléggé alacsony ahhoz, hogy a basszust is énekeljem (ha muszáj), a szopránba is besegítsek (ha nagyon muszáj) és a tenort is kikornyikáljam (ha nagyon-nagyon muszáj). Azért jobb, ha maradok a sajátomnál, nem vagyok egy énekművész :)
A kottákat odaadtam a Mária kegyhelyen szolgáló közösségnek, nagy örömmel fogadták. Azt nem tudom, hogyan fordítják le a Dicsőséget magyarról, de hát ez már nem az én gondom. Azért remélem, hogy sikerül nekik.

Ezen a héten elhatároztam, hogy otthagyom az egyetemet és más állást keresek. Ez otthon kavart némi vihart, de mostanra már elcsitultak a dolgok. Izgatottan várom, hogy az Úr merre hív tovább.

A béke és az öröm rendületlenül növekszik bennem. Valahogy az itteni légkör képessé tesz arra, hogy gyerek legyek újra, gyermeki módon éljek, felszabaduljak és egyszerűen csak legyek. Persze a gyermeki vágyak is megtalálnak (csokiiiii) és a gyermeki reakciók is (márpedig én most csokit akarok enni). Ettől függetlenül örömet okoz majdnem minden feladat, amit kapok. A kicsik tanítanak az egyszerűségükkel, a közösségi élet egymásra utaltsága és együttléte pedig megakadályoz abban, hogy magamba forduljak. Andrea nővér sokat aggódik értem, ami előhozza az otthon betanult "Hagyjál békén!" jellegű gondolatokat, úgyhogy sokat kell imádkoznom és hívon a Szentlelket, hogy újra teljes szívvel tudjam szeretni. Ebből adódóan őt szeretem a legjobban :)

Vasárnap focidélutánt rendeztünk a csajszik részére. Mivel hárman voltunk, a többiek hamar feladták. Én még próbálkoztam az egész pályás kapura rúgásokkal. Mire sikerült ráéreznem, olyan vihar és eső talált meg minket, hogy az egész pályát eláztatta. Olyan ferdén esett az eső, hogy mindenhova esett és annyira csúszott, hogy megállni nem lehetett. Mit tegyünk hát? Óóóó, ideális a környezet az új játékra! Nekifutás a betonszélen, ami nem csúszik, majd fenéken csúszás. Rekord: 11m :D
Persze nem mindenki olyan lökött mint én, szóval a 10 éves Daniel és a 6 éves Maria Clara követte a jó példámat. A többiek meg csak néztek és zuhanyoztak.

Másnap reggel irány a beach! Kelés 5:15-kor (Teresa, biztos, hogy jó órában szól a vekker?), indulás 6-kor (6:20, khöm...), érkezés reggel 9-kor, színes homok nézegetése és futkározás, fürdés reggel 10-kor. Vita Andrea nővérrel, hogy a mellkasig érő víz túl veszélyes és erősek a hullámok. Santa obbedienza! Utána elhatározás, hogy akkor is jó lesz ez a nap. Bevált :) Ebéd (sült rák, sült krumpli, szendvics, kókuszlé és üdítő) 11:30-kor. A sült ráktól elkerekedett a szemem. Tényleg? Most tényleg ezzel akarsz, Uram, kényeztetni? Hiszen tudod, hogy mennyire szeretem! A válasz: meg akartalak ajándékozni, ez egy olyan nap legyen, mint a tengerparti vakációid. Szóhoz sem jutottam. Számomra a tengeri kütyük és a beach összetartoznak, de az ételt nem én vettem. Gondviselés :) Utána pihi, majd tánc (El Haor, https://www.youtube.com/watch?v=7DwLfugONUI) gyakorlás 1-kor. Pihi. Újabb fürdés 2 körül, majd irány haza. Hazaúton több esőfront felhőképződményeit megcsodálhattuk, majd egy róka alakú felhő is ott sündörgött körülöttük. Kértem az Urat, hogy hadd kapjunk egy zuhanyt mi is (az eső az áldás jele). Végül kaptunk egy két perces csöpögést, miközben mintha azt mondta volna az Úr: gyengédséggel veszlek körbe és mindenről gondoskodom. Utána arra gondoltam, hogy az Úr nem akarja, hogy mindig a kalandokon járjon az eszem, hanem női gyengédségre próbál tanítani. Egészen önfeledt és gyermeki lettem erre a gondolatra. Atyám egészen közel jött, hogy megossza velem szeretetét. Hazafelé még egy jégkrémet is kaptunk, hogy teljes legyen az öröm :)
Este még készülgettem a másnapi angol órára. A beachen jó ötletet kaptam az Úrtól :)
Sajnos hátulütők is vannak: szerda van és még mindig rőt vörös vagyok. Durva. Találtunk Aloet, amivel kenegetem magam. Egyelőre még csak az arcom hámlik, oda nem merek sok dolgot kenni. Gina azt mondta, hogy első alkalmommal az övé tenyérnyi foltokban jött le. Ehhez képest én egészen jó vagyok. Tanulság: Brazíliában gyakran kell krémet használni és lehetőleg 50-eset.

Kedden már éreztem, hogy nem vagyok túl jól, erőt kértem az Úrtól arra, hogy az órára készülést be tudjam fejezni időben és minden jól sikerüljön. Pont délben készültem el, délután így tudtam aludni egy kicsit :) Foci kvízt készítettem, amibe igyekeztem belevenni mind a nemzetközi, mind a brazil focitörténelem legfontosabb elemeit. Tudtátok, hogy a világ legnagyobb focistadionja Észak-Koreában van? Tudtátok, hogy a hamis kilences (hátravont középcsatár) posztot a magyarok használták először az Aranycsapatban, aminek köszönhetően lettünk eredményesek az 50-es években? Senki nem tudott vele akkoriban mit kezdeni. Egészen megörültem ennek a ténynek. Ma már persze ismerik a módját, hogy hogyan kell kezelni és a foci is egészen átalakult ennek köszönhetően. De azért jó tudni, miért is lett az a bizonyos 6:3 :)

Az állatvilággal való ismerkedésem is tovább haladt. A Mária kegyhely felé menet az úton rohangáló lovakba futottunk. Voltak birkáink is, amikkel együtt terelődtünk az úttesten egy darabig. A beachen megcsípett egy medúza, amit kihordott a víz és amire Maria egy kupac homokot rakott. 3 hullám után persze nem volt több homok és a majd 2 méteres cérnavékony lába csak hozzám ért. Később egy gigantikus hangya harapott belém, amit első próbálkozásra nem is tudtam lesöpörni a lábamról, olyan izmosan kapaszkodott. Pánikszerű kiáltásaimra az egyik közeli bolti eladó nagy mosolygásba kezdett, amit abba sem hagyott utána. Volt egy békánk is, ami falakon mászkál és függőlegesen is tud ugrálni, így az elfogása némi időbe telt és meglepetést is okozott, amikor az arcomba ugrott. Szerencsére kicsi volt :)

A mai napon nagyon megérintett az egyik üzenet a Piccolissima Viában: Ismerem az egészségügyi nehézségeidet, a törékenységedet, a nagy kereszted és az alkalmatlanságod arra, hogy megoldd a nehezebb problémákat. Most hívlak arra, hogy igent mondj nekem és hagyatkozz rám teljesen. ... A kicsiséged miatt szerettem beléd. Ha nem te lennél a legkisebb, nem téged választottalak volna.
Arra gondoltam, hogy az elmúlt időkben kicsi lettem, érzékeny lettem, gyenge lettem, alkalmatlan lettem és egy rakás mindent elrontottam. De ez egyáltalán nem baj, mert az alkalmatlanságom tesz alkalmassá arra, hogy az Úr eszközként használjon, hiszen így mindenki tudni fogja, hogy nem én cselekszem. Eszembe jutott pár dolog, amit átlagon felül sikerült teljesítenem. Most már értem, hogy miért :)

Szép napot!

Ahoj mindenki!

Újabb szép napok telnek rendületlen. A záporok nagy lendülettel száguldoznak át rajtunk, és én rendületlenül nagy vidámsággal tekintek rájuk és ha van rá lehetőség, be is állok egy zuhany erejéig (fehér ruha kizárva... :D). Ma még szivárványt is láttam, egymás mellett kettőt. Gyönyörű volt.

A béke egyre többször talál meg és a belső lelkivilágom egy érdekes struktúráját fedeztem fel ezen a héten: én vagyok egy kicsi golyóbis a nagy végtelenben, ami mindenféle dologgal töltődik meg, attól függően, hogy mik történnek velem és mit teszek: lehet égető-szorongató szárazság és lehet a béke lágy fénye, ami sok vigasztalást hoz. Ha nagyon beletekintek, az emlékek, gondolatok és sebek árja átrohan rajtam mint egy árhullám. Ha csak ebben a kicsi golyóban vagyok, ami egy Istenre figyelő örömteli törekvés, akkor valahogy elcsitulnak az árhullámok. Mindig szerettem a hasonlatokat. Érdekes így szemlélni a belsőmet.

A helyi állatvilág egy újabb példányával gazdagodott az ismeretem: ők a Gyúrós Gyíkok. Olyanok mint az otthoni gyíkok, csak kövérebbek és egy kicsit nagyobbak. Amint megállnak, nekiállnak fekvőtámaszokat nyomni. Ha nekiindulnak, a lefele vezető kisebb szintkülönbségeket vetődésekkel hidalják át. Amúgy majdnem minden pozícióban tudnak fára mászni, pont úgy, mint az otthoni rokonok.

Az angol óra kedden nagyon izgalmasan zajlott. Az irányokat akartam megtanítani a gyerkőcöknek, így felépítettem nekik egy pályát, ahol párban dolgoztak és hangvezérléssel irányította az egyik gyerek a másikat. A keresztbe fektetett partvis alatt átbújás és a pad tetején való átmenetel volt a kedvenc.

A bölcsiben minden rendben zajlik. Francisco azóta is, Leticia pedig csak simán a kórházban van. Yure sem jött több napja. Remélem, hamar meggyógyulnak, hiányoznak. Van viszont egy új jövevényünk, Mikele, aki 10 hónapos. Ma töltötte velünk a második napját és már egész jól összebarátkoztunk. Természetesen sír egész nap és nem tud aludni sokat, ez nem meglepő, viszont jól eszik. Az ebédet úgy töltötte velem (a pólóm állapotáról a folyamat végén inkább ne beszéljünk), hogy evett 2 falatot, majd sírni kezdett és megpróbálta kitornázni magát a kezemből. Szerencsére a maga 6 kilójával nem ért el nagy sikert. Utána a térdemen lovagoltattam 15 másodpercig, mire félig elaludt, így a szájába tudtam dugni a következő falatot, amit félkómában meg is evett. Így végül betornázott mindent.

Erica továbbra sem mosolyog, viszont tátott szájjal és érdeklődő szemmel néz ránk. Ha a mamája megjön, a magabiztossága egyből megugrik. Néha már veszekszik is valamelyik másikkal, aki el akarja venni a játékát (vagy fordítva).

Tutu tud járni. Átváltott gépi üzemmódba. Kezébe kap egy magasabb guruló alkalmatosságot és azt maga előtt tolva szeli a kilométereket.

Geiciane nagy lelkesedéssel és mosollyal segít mindenben. Néha még a karomba is fut, ha kitárom a kezem. Ikertesója, Jose, odavan, ha a birkák hangját utánozom (Beeeeeeee!). Azt hiszem, megtaláltuk a közös hangot :)

A közösséggel egy kicsit oldottabban tudok lenni. Andrea nővért most már néha túl aggódónak találom, úgyhogy oda kell figyelnem, hogy hogyan viselkedem vele. Általában nincs igazam :) Szerencsére bátorítanak rá, hogy ha valamit nem értek, kérdezzem meg, hogy miért van így.

Ju nővérrel énekelgetjük a Mert Te, Uram c. számot és nagyon örülünk, hogy van egy szám, amit mindketten ismerünk :)

A bolondozás sem marad el az életünkből, április elsején pl. bekötöztem mindenki párnáját a szúnyoghálójába, Viszonzásként pár nappal később a saját cuccaimat találtam bedugdosva a szúnyogháló redőibe. Maria Claraval és Danielval bekötött szemű fogócskát játszottunk, nagyon jól szórakoztunk. Folytattuk az aerobikozást is, immár Andrea nővérrel és örültünk neki. Fortalezából pedig átjött Barbara nővér diplomát írni, segíthettem neki word stílusokat generálni, hogy könnyebben igazítsa helyére a szövegeket. Egy olyan munka, amihez értek :)

Voltunk a közösség lelkigyakorlatos házában is, ami zöldövezetben van, szellő lágy susogásával, hegyekkel és lágy esővel, amit a kolompoló tehenek tarkítanak. Egészen béke vett körül. Várom a következő alkalmat, hogy mikor megyünk vissza. Hiányzik a természet.

Hát most ennyi jut eszembe. Legyetek jók és néha ti is írjatok, mert itt nem nagyon jutok hírekhez!

Ezen hét üzenete számomra: Adjam oda az akaratom is Jézusnak, hogy az Atya akaratát tudjam követni. Igazából mindent adjak oda. Ha így teszek, az Úr mindenről gondoskodik.

ui.: Ha valaki tud portugálul és olaszul egyszerre, az láthatja az előző bejegyzés címéből, hogy kezd a fejemben összekuszálódni a két nyelv. Bocsi! A helyes kifejezés: Chuva de Graça (https://www.youtube.com/watch?v=rD7_OB3Ua1w)

Sziasztok!

Újabb hét rohant el nagy sebességgel és Húsvét kegyelmei csak áradnak és áradnak!

Francisco sajnos még mindig beteg, mert azóta sem láttam.
Maria elkezdett nevetni, most már szinte mindenkinek mutogatja a két fogacskáját, sőt, pénteken magától elaludt. Igaz, utána 20 perccel felébredt és kitartó sírásba fogott :)
Erica most már szépen eszik, bár aludni még mindig nem hajlandó. Van itt egy félig megdöntött műanyag szék, abba ül bele mint egy fotelba és nyugtalan álomba merül, hogy pár perc múlva fel is riadjon.
Tutu járni kezdett. Határozott dülöngéléssel szeli a métereket, amíg célba nem ér, hogy ott földre huppanjon. A mászásról sem feledkezett meg még.
Yohanna mosolyog. Megtudtam, hogy kicsiként meglőtte pisztollyal az édesapja, aki a bátyját akarta lelőni. Az apuka most börtönben van drogozásért, Yohanna pedig túlélve, hogy keresztülszelte egy golyó egyévesen, nagyokat mosolyogva játszik velünk. Nagy kópé amúgy! :)

Az angol óra kedden kudarcba fúlt. Írtam egy párbeszédet, ahol egy turista útbaigazítást kér az egyik hotel recepciójánál Párizsban. A gond ott kezdődött, hogy nem értették. Aztán nem tudták, mi az a recepció. Végül 10 perc kínos kérdezek és senki nem válaszol után kvízkérdésekkel mutattam be az egyes helyeket. Pl.: Szerinted hány foci stadion fér el a Louvre-ban? (A választ a szöveg végén helyezem el. Lehet tippelni :D)

Felvetettem, hogy menjünk a strandra. Nagy lelkesedéssel hallgatták és meg is ígérték, hogy mielőtt távozom Brazíliából, elmegyünk mi csajok. Már alig várom!
Hétfőn csináltunk aerobic estét. Letöltöttem valami francia videót a youtube-ról, azt próbáltuk utánozni. Hát, Zsófi, a te óráidhoz nem mérhető. De mozgásnak jó volt :) Közben arra járt egy férfi egyed, úgyhogy nővéreim nagy sebbel-lobbal vették fel a nővérruhát. Andrea nővér aztán otthagyott minket és nem is tért vissza. Sajnálom :(

Kedden voltunk imacsoporton. Olyan villámlás özön követett minket, azt hittem, hogy elázunk. A közeledő felhők és a gyakori villanások gyönyörűek voltak.
A naplemente is nagyon érdekes. Van egy pont, amikor a nap már lement és egy rózsaszín sávot hagy az égen. Nagyon szép.
A csillagok is tanulságosak. A nagy göncöl nagyon ritkán látszik, mert nagyon horizonthoz közeli és tiszta ég kell hozzá. A dél keresztje is viszonylag lent látszik, de ő állandóan. Az orion meg a fejünk fölött tündököl.

Tegnap délelőtt próbáltunk menni a Mária kegyhelyre, ami egy közeli hegy tetején van. Sajnos a furgonunk olajhiány és egyéb ismeretlen okok miatt feladta félúton. Visszafordultunk. Sajnáltam, mert szerettem volna átmenni az Irgalmasság Kapuján, de hát ez van. Utána zűrzavaros gondolatok napját éltem és Andrea nővér próbált összekaparni. A bibliában Jeremiás 30 fogott meg nagyon, illetve Eszter imája. Reményre kaptam. Irány a hálaadás és a konyhai munka, majd egy külső közösségi tag meglátogatása, aki betegeskedik. Végigbóbiskoltam a napot, mert rosszat álmodtam és nem tudtam jól aludni, illetve meleg is volt. Aztán kiderült, hogy este megyünk megint a kegyhelyre, csak most személyautókkal. Mentünk is. Odafönt láttuk az esőfrontot közeledni, nagy szivárvánnyal. Huhúú! A mise elején Andrea nővér a fülembe súgta, hogy Szűzanya nagy örömmel akar megajándékozni. Nem éreztem magam túlságosan a toppon, hát vártam. A mise alatt meg is jött az eső, a Hozsanna alatt, pont abban a pillanatban erősödött be, amikor föltettem a kezem (ó, itt a misén feltett kézzel dicsőítenek :D). Nagy zuhé, ami a mise végére el is állt. Mindegy. A végére tényleg vigyorogtam :)

Sajnos a fürdiben a türitartó műanyagból van, nekem meg sikerült rátehénkednem, így a kezemben maradt. Penitenciának bevállaltam. hogy 3 napig én készítem elő a reggelit. Nem tudtam, hogy vasárnap el kell menni a kenyérért, én meg egyedül nem mehetek ki a közösségi területről, mert veszélyes. Így Andrea nővér is korán kelt, szegény. Aztán nem aludt jól éjszaka és végül másnap már nem bánta.

Hát így telnek a napok. Nagyon dinamikusan, de ma éppen nagyon vidáman. Este megyünk focizni, csak csajok lesznek.

Az eheti tanulság: ha süt, ha esik, ha szép, ha fáj, dicsőíts és adj hálát. A többiről az Úr gondoskodik. Hiszen tud róla.
A másik: a keresztjeinkre Jézus van rászögezve. Ha átöleljük a keresztet, Őt öleljük át és így Ő be tud borítani minket áldásaival és szeretetével.
A harmadik: ha én szeretettel fogadom a keresztem, még az utódaim is részesülnek az áldásokból, amikkel elhalmoz ilyenkor az Úr.

Erőt adó gondolatok, nem gondoljátok?
Megyek vacsizni. Hot-dog lesz! Tchau! :)

(A válasz: nagyjából 6)

Sziasztok!

Ujabb idoszak telt el. Ma megtartottam az elso angol oramat, heti 1 orat kaptam, szoval ossze kell szednem magam, hogy tanitani is tudjak valamit.
A meleg renduletlenul tart, de nincs miert aggodni.
Orommel tapasztalom, hogy nem csak en vagyok lokott termeszetu, egy kicsit ettol otthon erzem magam.

Egyik apacank allandoan kacag, ha a masik olaszul probal beszelni velem, mivel abbol egy olasz-portugal keverek lesz, amit vagy ertek vagy nem. Amugy ha esik az eso, kisgyerekkent rohan ki az udvarra zuhanyozni. Az eresz egy reszen raadasul hibas, ott kulonosen jol folyik a viz :) Szeret ezenkivul parnacsatazni es gitarozni. Ismeri a Mert Te Uram cimu dalt, tok meno. Most eppen beteg, de tegnap vidaman dobalta az M&M-szeket a szamba.

A masik nover kicsit tyukanyo tipus, az elso idokben rengeteget segitett. Most is minden nap megkerdezi, hogy hogy vagyok es ha kozlom vele, hogy a gondolataim megint kaotikus kortancba kezdtek, felcsapja a Piccolissima Via c. konyvet es keres nekem egy uzenetet. A Piccolissima Via a kozossegalapitonak Jezus altal adott uzeneteit tartalmazza, sok vigaszt meritek belole. Aggodalmasok kedveert: egyhazmegyei szinten el van fogadva, teologusok altal meg van vizsgalva.

Van egy imacsoportunk is, ami a kulso kozossegi tagokbol es belolunk all. Ok nagyon szegenyek es egyszeruek, de egyben nagyon kedvesek is. Mindig keszitenek valami levest vagy finomat szamunkra, ha megyunk. Kicsit dicsoitunk, majd a Szentirast tanulmanyozzuk. Ma elmaradt az alkalom,m ert a hazigazdank edesapja elhunyt es felravatalozva fekszik a haz kozepen. Egy sorsatrat allitottak a haz ele a vendegeknek, a kocsik elfernek alatta. Eleg vicces. A hazigazda viszont ertheto modon nincs tul jol.

A Husvet is eleg jol telt. Probaltam zserbot kesziteni. Arra nem gondoltam, hogy a hozzavalok kicsit masok lesznek errefele... Szilvalekvar pl. itt nincs. Van helyette guava lekvar. A dio nagyon draga: 170g kb. 5 euroba kerul. Jo a foldimogyoro is. Nincs tejfol. Jo a joghurt is. A zsirt a legutobbi disznovagasbol kolasuvegben pihen. A guavalekvart sok ideig kell olvasztani. Elfelejtem felfuttatni az elesztot es utolag keverem a tesztaba. Nincs ido keleszteni a tesztat. Bepakoljuk a sutobe. Indulas elott 2 perccel (1 ora sutes utan) a suti teteje meg feher. Sebaj. Irany a maxlang, Andrea nover 10 percet kesik, igy jut meg egy kis ido. Mire elindulunk, mar szep szinu. En total feladom a dolgot, mert az ize az olcso magyar csokiera emlekeztet: kakaomassza, jeeee. Husvetkor persze kiderul, hogy ha brazilos is a beutese, azert meg finom :)

A Husvet sok belso harccal telik, nem tudom miert. Jezus jelen van ettol fuggetlenul es a mennyei beke megtalal egy-egy pillanatra, hogy tudjam, hogy Isten kezeben vagyok most is es minden pillanatrol gondoskodik Mennyei Atyam.

Sok csokit eszunk. A forro csoki krem allagu, ha iszom egy poharral, jollakom tole. Meno.
A Husvet vasarnapi miset a Maria kegyhelyen unnepeljuk az oreg puspokkel. Hogy-hogy nem az Oasi della Pace kozosseg zenel es az Emmanuel miset eneklik. Nagz honvagzam tamad. Hejj, azok a korusprobak es forro csokik a Mekiben... Utana odamegyek hozzajuk es elmondjak, hogy a Bonifacot es a Lorincet is szoktak, meg egy negyediket is, amit elfelejtettem. Asszem oda fogom nekik adni az Agoston miset is, ha arra jarok legkozelebb. Nincs meg veletlenul nektek az eredeti latin?

Utana kirandulni megyuk a viztarozohoz. A vizszint mertek alatt van, nagy most a szarazsag. Van itt egy kakas alaku szikla, azt megnezzuk, majd kapok ajandekban egy kokuszdiot. Csak kiveszik a hutobol, kifurjak, beledugnak egy szivoszalat es mehetsz. Eleg finom. Kokusz nincs is benne, csak sok le. Utana nezzuk, ahogy az esofrontok kozelednek: itt egy, ott egy, amott egy nagyobb, jobb, ha hazamegyunk. Este nagy zuhe jon. Itt az eso Isten aldasanak a jele, hat kaptunk boven.

Feltamadt Krisztus :)

Sziasztok!

Jelenlegi tevékenységemről arra gondoltam, hogy írok egy kicsit. A bölcsiben segítek, amikor nem segítek az
angolórákon. Sok helyes gyerkőccel vagyok együtt, 1-2 évesek mind.

A kedvencem Artur, akit Tutunak becéznek. Az arcán egy kis rózsaszín foltocska emlékeztet arra, hogy csecsemő korában megharapta egy kutya. Amúgy kis boxos, husis fiúcska, odavan azért, ha keresztük-kasul átnégykézlábazhat a különféle testrészeimen és vakargathatja az anyajegyeimet. A mosolya szívtipró... :)

Rendelkezünk egy ikerpárral is, Jose és Geiciani (Zsésziáni?), fiú és lány. Jó erős akaratúak. A leányzó nem nagyon szereti a tejbepapit, így nem mindig eszi meg az ebédet, ellenben szereti eldobi magát és hangosan sikítani. Az esetek nagy részében viszont, amikor jókedvű, odahozza nekem az elhagyott dolgokat és segít tolni a babakocsit. Őt is nagyon szeretem. Jose vasgyúró és mindent próbára tesz törékenység szempontjából. Még engem is. Nagyon mozgékony és viszonylag ritkán kooperál, ellenben nagyon kiváncsi és az aktív játékokban tevékenyen részt vesz. Nagyon szereti, ha a fejére pakolgatok dolgokat, amik aztán leesnek. A szüleik egy kicsit durvának tűnnek első ránézsre, de nem tudok sokat róluk.

Victoria egy helyes nagylány, tud sétálni és szépen enni, de tud jó hangosan is kérni. Azt hiszem, hogy a határozott külső mellett sok szeretethiány lapul. Előfordul, hogy odajön tenni valami bolondségot, hogy aztán kapjon egy puszit a fejére, amitől angyalian elmosolyodik és továbbmegy. A családját nagyon szereti, de azt látom, hogy nagyon szegények. Kvázi egy garázsban laknak.

Yuri egy egyéves kisfiú. Az édesapját nem láttam. Az anyja nagyon kedves mosolyú, mindig jön robogóval, hogy elvigye. Ha szomorkodik, elég a kezébe nyomni egy játékot és azzal jó sokáig elvan. Már álldogállni is tud. Szereti ha rámosolyognak.

Gustavo szintén egyéves. Nagyon picike. Négykézlábazás helyett ül, majd előre löki magát, amíg a keze ér és a lendület viszi tovább a fenekét is. Mindennel játszik és nagyon sokat mosolyog. Ellenben nagyon érzékeny. Az ő apját sem láttam.

Letizia nagylány. Sok foga van és használja is őket, ezért sokszor kiságyrabságra ítéltetik a többiek testi épsége miatt. A mosolya angyali, sokat nevet és magyaráz ákkal meg ókkal. Szeret nagy szemekkel figyelni.

Yohanna még nem beszél szinte semmit sem, ellenben igen határozttan megy, ha valami megtetszik neki. Nagyon jókedvű és érdeklődő. A szemei szinte ragyognak.

Julia egy kicsi lány, aneurizmás. Én csak annyit látok, hogy ha másik gyerek sír, ő is sír. Amúgy ha sikerül mosolyra bírni, elképesztően szép. Egy foga sincs :) Szereti, ha figyelnek rá, egyedül szokott szomorkodni.

Rendelkezünk egy Francisco nevű fiúcskával, aki közepes méretű és épp nagyon beteg. Nagyon komoly arca van, elmélyülten tölti azzal az idejét, hogy eldobja a labdát, majd négykézláb utána mászik. Homlokráncolásban is egészen jeleskedik. Néha aztán valami átkattan benne és elkezd mosolyogni. Talán van két foga. Nagyon helyes. Ha elszomorodik, nagyon halkan és finoman sír.

Két új lányunk is van. Mvel nincs beszoktatás, ezért egyszer csak hoznak egy gyereket és otthagyják, ami sok könnyet okoz. Az egyikük már vagy egy hete velünk van, ma láttam először mosolyogni. Labdáztunk. Ő Maria. Ha sír, végigsimítja az arcát a kezével sokszor is akár. Paskolni kell a fenekét, hogy elaludjon, különben sír. De egyre jobb, ma már 3-4 perc után bedobta a szunyát :) Jó husis gyerkőc. Rendesen eszik és szeret labdázni. Lassan-lassan azt is elviseli sírás nélkül, ha ránézek. De nem mindig :)

A legújabbunk pedig tegnap érkezett. Már két éves is elmúlt, de nagyon félénk és teljesen meg van rémülve. Ő Erica. Két éves létére nincs több 11 kilónál. Az első napon sokat voltam vele. Kiderült, hogy szeret motorozni, de csak hátrafele szereti hajtani magát. Amúgy ül és néz előre. Ha dobok neki egy labdát, visszagurítja. Tegnap semmit nem aludt. Ma meggyőztem, hogy dőljön le, el is nyomta az álom, de 5 perc után felriadt és sírni kezdett. Azért hálás vagyok ennek az 5 percnek is. Jelenlegi életemből tudom, hogy 5 perc alvás megmenthet egy egész délutánt is akár :)

Hát ők vannak.

Ezenkívül vannak az angol órák. A tanárnéni arra használ, hogy amikor mondani kell valamit angolul, én tegyem meg helyette. Így brazil helyett magyar akcentust tanulnak. Azt látom, hogy nagyon jó tanár, de az angol tudása nem az igazi: nem nagyon értjük meg egymást. Szerencsére a gyerkőcök tanításához elég ennyi és ha együtt dolgozunk, tud belőle profitálni.

Ezzel telnek a napjaim. Szép tavaszt!

Sziasztok!

Itt vagyok Braziliaban, renduletlenul.
Keszitettem kepeket-videokat, szeretettel kuldom oket:
https://drive.google.com/open?id=0B5hgvqzk3VgrWUZMTlNHWkl0c2M
Most eppen keszulunk Husvetra, ma rendeztek egy szinhazas kereszutat az iskolaban, ugyesek voltak a gyerkocok.
En a kicsikkel voltam, igy csak a felet lattam, de az jo volt. Utana mentunk ebedelni. Ma egesz tisztan megusztam az etetest, amugy eleg ugyetlen vagyok, es lassan bejaratott kajafoltos ruhaim lesznek....
Amugy Brazilia tenyleg egy masik vilag. Szegenyseg van, nincs jo kozbiztonsag, csomo minden rendezetlen, piszkos, igenytelen, es megis elnek az emberek. A gyerekek mosolya pedig ugy ragyog, hogy ihaj.
Az allatvilag egeszen a National Geographic kepeit idezi neha. Tegnapelott pl szemtanuja voltam egy madarpok kivegzesenek. A modszer: valami husszu eszkozzel agyonvagni, mert nagyon gyors, aztan leonteni benzinnel es felgyujtani, mert a szore eros viszketest okoz. Hat nem romantikus? :)
Meseltek, hogy neha-neha egy-egy kobra is erre teved, jobb felkapcsolt lampak mellett setalni este. Persze, nincs miert aggodni, mert fokent augusztusban jonnek.... :) Amugy Szuzanya vigyaz rank es a korhaz is kozel van, soha nem volt meg nagy problema ebbol.
Van meg ezer szunyog es legalabb annyi legy. A huspiacon nem hutik az arut, igy ott aztan meg tobb van. Ott nem szoktunk vasarolni :)
A gyumolcsok finomak: a kokuszdiot a haz melletti palmarol szedik, az ananasz, a papaja es a guyava a Gondviselessel erkezik. Soha nem szukolkodunk. A kornyekbeli szegenyeknek is jut mindig.
Erdekessegek: ha penzzel a kezemben maszkalok az utcan, azonnal kirabolnak. A temetesek kormenetekkel zajlanak a varosban. Mult heten mi is kormeneteztunk egy jot, csak nem temetes miatt: kertunk Szent Jozsefet, hogy jojjon eso (Viva San Jose!). A masnapi mise alatt jott egy kisebb fajta ozonviz, az ajto alatt is befolyt a viz, jol elarasztva minket. Senki sem szomorkodott miatta. A mise vegere elallt.
Mindenki szereti, ha lefotozzak. Ehhez persze az kell, hogy ne lassak az utcan, hogy van nalam fotomasina. Ha ezt sikeresen megoldottam, az ismerosok hazaiban rengeteg onkentes es mosolygo modellel talalkozom.
Delben szinte nincs is arnyekom. Otthon ezt nem igazan mondhatom el :)
Egyszeru az elet es sokkal tobb orom van benne, mint amivel Budapesten talalkozom. Mivel az emberekben nem buzog annyira a karriervagy, egyszerubben, lassabban, kozvetlenebbul es bekesebben elnek. Ha nem szamitjuk a szegenyseg okozta ehezesi es bunozesi ratat, az elet sokkal tobb mosolyt tartalmaz errefele :)
Most ennyi jutott eszembe.
Olelessel!

Sziasztok!

Eltelt 2 hét.
A kastélyban lakom és szolgálok: fürdőszobát és konyhát takarítok, mosogatok és közben lelki hullámvasúton vagyok. Amikor ideértem, mindent elfelejtettem, amit otthon tanultam. Most apró lépésenként adja vissza Jézus mindezt. Sok ember, nagyon lassan tudok megbízni bennük. Ugyanakkor mindenki rendes és kedves. Emellett sok a kísértés és a sok nehéz gondolat, ami nagyon fárasztóvá tesz minden napot. Jézus apránként hódítja vissza a szívem, minden misében egy kicsit jobban. Amikor bajba kerülök belül, utánam nyúl és talpra állít. Újra és újra. Esténként ima és mise, a megszokott rend szerint. Hétvégén pedig nagy meglepetésemre Veronába utaztam.

Egészen csodálatos, hogy hogyan ismerkedem meg a Regina Pacis közösséggel. Mielőtt idejöttem, egy hétvégét töltöttem a budapesti házban. Medjugorjéban 2 hetet voltam velük az itteni házban. Ezen a hétvégén a veronai házban aludtam és segítettem a nővéreknek, illetve beszélgettem egy nagyon szépet a közösség vezetőjével. Számomra nagyon kedves emlék marad. A közösség tele van örömteli testvérekkel, ami otthonossá teszi a házat. Még magyarul is énekeltünk, mert a közösségvezető nagyon odafigyelt rám. Ajándék volt az Úrtól. Amíg kint voltam, egy 50 fős csoport lakott a kastélyban. Az összes takarítást és rendrakást megúsztam. A medjugorjei házfőnök, akit kikísértem Olaszországba pedig nagyon jófej. Igazi kutató alkat. Gyűjti az elszólásaimat. Most már nem csak a repülő repül be a kókuszdióba fúrt lukon, hanem tudok gitározni a víz alatt... A biciklit is együtt szereljük. Szóval nagyon jó barátok. Hiányoznak.

Az egyik kastélyba bejáró hölggyel jókat beszélgetünk, tisztára örökbefogadott. Sok gyengédséget kapok tőle és segít egy kicsit otthon éreznem magam. Akivel nem boldogulok még, az a leányzó, akivel együtt dolgozom. Olyan, mint egy tornádó. Kétszeres sebességgel dolgozik és nincs türelme semmihez. Ez a kettősség elképesztő. Esténként együtt fordítgatjuk olaszra a Mária Szeplőtelen Szívének való elköteleződés 33 lépését, igyekszem nyitott szívvel tenni. Nem mindig megy. De nem vagyok egyedül és Szűzanya nagy türelmet ad :)

A kastélyban részletes képzést kapunk arról, hogy mit hogyan kell csinálni. Például a teflont és a kávéfőzőt nem szabad szappannal mosni. A férfiakat úgy kell köszönteni, hogy jobb kezemmel a kezét szorítom meg, a ballal pedig a vállánál eltartom magamtól, ezzel jelezve, hogy üdvözölve vagy, de ácsi. Ölelkezni fiataloknak egymás közt max 3 másodpercig  szabad. Fiúk és lányok nem. Nem szabad semmivel hozzájárulni a mai világ sebzett kötődésének torzulásához. Érdekes gondolat, de tetszik. Nancy nagyon részletekbe menően magyaráz és nagyon hatékonyan él. És persze pörög és mosolyog napról napra.

Ma elindult a rég várt özönvíz. Kerek egy hónapos tavasz és nyár után, 7/24-es napsütéssel, tegnap este ágakat törő vihar volt. A kastély vízelvezetői eltörtek, mert a legelésző tehenek átmászkáltak rajtuk, így a kastély falánál áradás volt. A csatornák fedelei is eltömődtek a levelektől, így tavacskák voltak mindenütt. Szerencsére megoldódott ez is. Nagyon hangulatos volt, ha nem nézzük a praktikus oldalát. Egyébiránt az elmúlt idők naplementéi, már amikor láttam, gyönyörűek voltak. A Krizevac mögül előtörő színek és felhőformák minden nap azt hirdették, hogy Krisztusé a hatalom, a dicsőség és a győzelem.

Esténként igyekszem gitározni egyet-egyet. Sajnos nem lehet hangosan, mert áthallatszik, de vigaszt merítek belőle. Dicsőség az Úrnak! Ma az életemről is beszélhettem a többieknek, nagy szeretet övezte mindezt. Tisztára úgy éreztem magam, mint egy Antiochiás bevezető alatt. Csak a zene hiányzott a végéről :) Rengeteg áldás és szeretet van a kastélyban!

Csütörtökön 200 fős csoport jön hozzánk, 4 napig maradnak. Előre gyúrunk rá, elég durva lesz. Nem lesz alvás, mindig előbb kell kelni és később feküdni és egész nap rohanni kell, de mosolyogva és kedvesen. Nem semmi. Légyszi imádkozzatok értünk, hogy bírjuk a strapát, nekem ez lesz az első alkalom.

Amúgy van két srác, akik önkéntesnek jöttek és holnap költöznek be. Nagyon örülök, mert két rác meg most megy el. Így nem leszünk hiányban :)

Ma, Krisztus Király ünnepén, az Úr kicsi gyermekként és dicsőségesen is eljött, mivel két misén voltunk ma. Sikerült végre megtalálni a szellemek megkülönböztetésének 14 szabályát Loyolai Szent Ignác szerint. Igyekszem az eszembe vésni őket. Azt hiszem, szükség lesz rá. Összességében azt kell mondanom, hogy erősödtek a kísértések, 2-3 óra alatt el tudok jutni a csodálatos szárnyalásból a legmélyebb depresszióig. Jézus pedig a hónom alá nyúl és fölemel. A vigasztalás szaggatottabban érkezik, és mégis valahol a mélyben nagy dolgok történhetnek, mert haladok előre. Növekszem apránként és újra tanulom az életet az új körülmények közt :) Szűzanya pedig érezhetően jelen van bennem. Ő a türelem, Ő a gyengédség, Ő a belátás és az engedelmesség motorja bennem. Most egyre több minden Belőle fakad bennem. Imádkozzátok a rózsafüzért minden nap! Megéri :)

Ölellek titeket!

Sziasztok!

Eltelt a következő hét is. Alig emlékszem valamire. Mindig a lábam elé nézek és arra tekintek, ami éppen előttem van. A többi nap pedig homályba vész. De azért összeszedem, amim van :)

Dolgozom a kastélyban, és igazából mindig van mit tenni. Reggel laudes és mise a nővérekkel, majd átballagok a kastélyba, ahol a második reggeli után munka van. Közösen ebédelünk, majd indul a délutáni menet. Most nyugalmas minden, így van idő pihenni is. 5-kor megyünk a templomba rózsafüzérezni, misére, imára, majd este 8-kor nyomás vissza a nővérekhez. Ott vacsi, Salve Regina, hálaadás, zuhany és végül alvás. A kastélyban az a feladat, hogy mindent úgy készítsünk el, mintha Jézusnak tennénk. Szeretettel és szépen.
Nancy azt mondja, hogy az lesz a feladatom, hogy egyre nőiesebb legyek, így főként konyhai dolgokat bíz rám. Van itt egy leányzó a spanyol királyi családból, őt kell figyelnem. Persze mindig van mit cipelni, amit sehogy sem hagyhatok az idősebbekre és a betegekre...

Nancy olyan, mint egy gép. Reggeltől estig pörög. Mindig mosolyog. Nem mindig szívből, de a tőle telhető legtöbbet hozza ki magából. Soha sem fejezi ki a türelmetlenségét vagy elégedetlenségét. Van mit tanulnom tőle. Aztán ott van Mammina, aki amikor csak tud, besegít a teendőkben. Olyan, mint egy nagymama. Mindig van egy-két gyengéd szava, mosolya vagy ölelése felénk. Patrizia is sokat van nálunk. Ő egy középkorú hölgy, aki húsz éve jár a kastélyba segíteni. A héten megajándékozott egy rózsafűzérrel, amit nagyon sokszor megáldottak és kétszer elvitte Szűzanya jelenésre is. Elmeséltem neki, hogy minden kegytárggyal kapcsolatban nagyon erős kísértéseim vannak, hogy azokban keressem a védelmet Isten helyett, és hogy emiatt nem is nagyon szeretek hordani ilyesmit. Most megállapodtunk, hogy menekülés helyett megpróbálok szembenézni ezzel. Nem mondom, hogy könnyű, de most éppen két lábon vagyok. (Azóta már feladtam...)

Vasárnap olyan szerencsém volt, hogy a mise után indult egy olasz csoport Emmánuel nővérhez. Bekunyeráltam magam és végighallgattam a rózsefüzérről történt elmélkedéseit. Nagyon tetszett az a gondolata, hogy a rózsafüzér azt jelenti, hogy odafixálom a tekintetem Jézusra és részt veszek abban a történésben, amiről éppen szól a tized. Így például a dicsőséges 4. tizedénél Szűzanyával együtt megyünk a mennybe :)

Hétfőn reggel kilenckor volt a jelenés, aminek a szabad fordítását feltettem. Elmentünk mindannyian. Rengetegen voltunk. Rózsafüzérrel készítettük a lelkünket. Volt egy pillanat, amikor nagyon erősen megérintett a kegyelem. Nem emlékszem, hogy a csönd előtte kezdődött vagy utána, de nagy ajándék volt. Nekem ez az érintés azt jelentette, hogy "édesanyád vagyok és közbenjárok érted". Az üzenet, amit később elmondtak több nyelven, ennél persze sokkal gazdagabb volt. Lásd alant :)

Utána elmentem a kastélyba, ahol Nancy arra kért, hogy a horvát szöveget segítsek neki lefordítani angolra. A dolog abban állt, hogy ő mondta, én gépeltem. Néha egy-egy szónál szótárat kerestünk, fogalmaztunk, próbáltuk a gyermekien megfogalmazott szöveget összerakni egységessé. Nancy azt mondta, hogy mivel a látnok egyszerű ember, a maga módján fogalmazza meg a kapott üzenetet, amit utána a mi feladatunk a szöveg megváltoztatása nélkül, az írásjelek segítségével egységessé tenni. Érdekes volt a feladat és meg kell mondjam, csodajó volt a Szűzanya titkárjának lenni :)

Közben ismerkedem a kastély lakóival. Az egyik leányzó egészen hirtelen. Az egyik pillanatban örül, a másikban elégedetlen, közben pedig olyan tempóban takarítja a konyhát, mint a villám. A másik leányzó királyi családból származik, pár éve rákból gyógyult ki az egyik helyi misén, azóta itt él. Sok sebet hordoz a családja miatt, ebből adódóan nagyon melegszívű és kedves. A harmadik leányzó a főzésben segít, de csodát művel varrás terén is. Van egy fiatalemberünk a Cenacolo közösségből, aki itt próbál visszailleszkedni a társadalomba, ő nagyon szépen rajzol. Van emellett egy másik kevésbé fiatal emberünk, aki ácsmunkát végez, otthon pedig informatikus. Van még két önkéntes munkásunk, akik a kastély bővítésénél segítenek be. Mindenki azért jön, mert több szeretetet akar adni, mert a városi létben csak önmagát találta meg, de hogy hogyan kell szeretni, azt nem. A kastélyben mindenki önkéntes alapon segít be. Jó itt.

Kedden este az árvákhoz mentünk misére, akik valamilyen bántalmat szenvedtek és most nővérek kezei alatt növekednek. Hogy ott micsoda kegyelmek vannak! Azt éreztem, hogy a szüleim ajándékok, akikre Isten bízott, hogy neveljenek fel engem az Ő számára. Mondanom sem kell, hogy utána az egész este olyan volt mint egy kegyelemeső.

A többi napon a beilleszkedés göröngyös útját próbáltam járni. Nálam a bizalmatlanságom és bizonytalanságom miatt elég nehézkes. A munka közben folyamatosan azon mókuskerekezik az agyam, hogy Nancy nem őszinte, hogy szigorú, hogy félek tőle, hogy stbstb. Persze tudom, hogy mindez butaság, de így nagyon fárasztó élni. Közben a magány is itt van. A sok újdonság és tanulnivaló meg a megfelelési kényszereim miatt nem tudok igazán Istenre figyelni. Csütörtökön eljutottam arra a pontra, hogy már nem érdekel semmi, Istenem segíts, mert nehéz a teher. Gondolataimban megjelent Pió atya, hátba veregetett és annyit mondott nagy mosolyogva: Na végre! Azóta felszakadt bennem valami. Persze nem hipp-hopp történnek a dolgok belül, de most sokkal nyitottabb tudok lenni a többiekkel és Jézussal is. Az otthon kialakult kapcsolatunk kezd helyreállni és persze továbbra is minden kis apróságra odafigyelve vigyáz rám :)

Este még sikerült felhívnom a házicsoportomat. Olyan jó volt az otthoniak hangját hallani! Nagyon hiányzik a velük való dicsőítés. Erről jut eszembe: kedves HCS tagok! Légyszi szóljatok a zenei vezetőnknek, és a többi leányzónak, akik voltak Medjugorjéban, hogy tartoznak egy hangfelvétellel (Az Úr az őrizőm, a menedékem) :)

Pénteken hajnalban fölmentünk a Krizevacra kersztutazni. Jó két és fél órás program, de mindig megéri. Előző héten a harmadik elesés stációja jutott nekem, most a második elesés. Vajon mit üzen az Isten? :)
Odafönt mindig megtisztítjuk a keresztet a felhoztt kegytárgyaktól, kövektől. Ami nem kő, levisszük az információs központhoz, ők továbbítják a plébániának, ahol felajánlják egy misén és elégetik. Visszafele az I adore you Most Holy Cross kezdetű imával szabadítjuk ki a lelkeket a tisztítótűzből. Egészen örömmenet minden lejövetel. Most szombaton a Podbrdo-ra is fölmetünk hajnalban, ahol Szűzanya nagy mosollyal és örömmel fogadott. Sajnos az álmosságtól egész nap úgy éreztem, mintha egy szirupban mozognék. Az esti szentségimádást végigbóbiskoltam jobb híján. Cserébe viszont Szűzanya Szeplőtelen Szívének ünnepe révén nagy békesség volt bennem egész nap.

A vasárnap nyugalomban telt. Napközben fölsétáltam pólóban a Podbrora, remélem, hogy nyugalom lesz, de a plébániai kihangosítós tömeg pont akkor indult, amikor én. Így hát elfogadva, hogy fölfele horvát üdvözlégyek, visszafele csevegő asszonyok körében keresem a lépést a sziklák közt, "csak" a medjugorjei béke teljes ragyogását élvezhetem, ami a napsütéssel együtt folyamatosan ragyog a szívünkbe.

Holnap, azaz hétfőn, költözöm a kastélyba. Indul a kaland! Imádkozzatok értem :)