Én megmondtam, hogy nem lesz jó ötlet, mert a magyarok le fognak tagadni, amint megtudják, hogy miket csinálok itten, de azt mondták, hogy indítsak blogot, hát tessék!

11 órányi autókázás után megérkeztünk Cremába, elfoglaltuk a szállást. A portás panaszkodott, hogy egy nappal később érkeztünk, merthogy én azt hittem, hogy kedden 24-én megyünk, mire kiderült, hogy nem, mert vasárnap, szal írtam, hogy 22-én megyünk, de végül kiderült, hogy vasárnap valójában 23-a. Velem elég gyakran történnek ilyenek, szal már meg sem lepődöm... Szóval letudtuk a dolgot egy scusi signore-val.

Hétfőn vásárolni mentünk, mert mint kiderült, konyhát ugyan adnak, de se tányért, se lábost, se semmit nem mellékelnek. 20:20-kor gyanússá vált, hogy nincs senki a boltban, csak mi, hát kiderült, hogy már a rácsokat is lehúzták és 2 takarító volt még a boltban rajtunk kívül :D

Internet nem volt, azt is kellett szerezni. Hát mentem a Vodafone-hoz, megvettem a legolcsóbb mobilinternetet, de azt meg nem lehetett installálni a gépemre. Amikor visszavittem, csak annyit mondtak, hogy vigyem el egy laptop szervízbe..... Szóval megszereltem magam :)

A szobám 3m magas, fehér, szürke és fekete színekkel feldobva. Van benne 1db 3 foglalatos lámpatest, abban pedig 1db 60-as izzó, ami villog. Amikor szóltam, mondták, hogy kicserélik az egészet foglalatostul, le is vették a lámpaburát és úgy hagyták. 2 nap múlva újra szóltam, mert úgy mellékesen a wckagyló mellett folyt a víz, hogy akkor a lámpával is csináljanak már valamit, akkor betettek még egy körtét és visszatették a burát :)

Kedden megnéztük a városkámat, nagyon baba a belváros. Sétálóutca kicsi macskakövekkel, Dóm tér, boltok mindenhol, vasárnap sok-sok ember. 2 folyócska is van, mindkettő el van rejtve a házak közt. Vonat is megy, félóránként találkozik két ellentétes irányú szerelvény, ilyenkor a város két vasúti átkelőjét lezárják 10-10 percre. Nem árt, ha az ember időzít :)

Szerdán Milánóba mentem. Csak Milánó körül annyi autópálya van mint egész Magyarországon és még így is dugó van legtöbbször. Főutakon az olaszok nem nagyon törődnek a kresz betartásával, a záróvonal dísznek van, a sebességkorlátozás opcionális (autópályán a 150 lassúnak számít), még a szembe kanyarodósávot is előzésre használják :) Városokban parkolni csak pénzért lehet, Milánóba még 5km-re a városközponttól is. Minden jegyet az újságárusok árulnak, tök baró. Van jegyautomata is, de mire kitaláltuk, hogy kell használni, már vagy öten panaszkodtak a hátunk mögött olaszul, szal az nem az igazi.

A város gyönyörű, az milánói Dóm tér óriási, tele emberekkel. Mindenhol középkori házak vannak, annyit lehet sétálni, amennyit az ember nem szégyell. A Dóm maga nagyon szép, fel lehet menni a tetejére, de annyira körbeépítették, hogy csak a legtetejéről lehet kilátni. Az Unicredit bank felhőkarcolója persze másfélszer olyan magas.

Péntek - Bergamo

Bementünk találkozni az itteni témavezetőmmel, állítólag nagy maffia tag, a fejesekkel nagyon barátságos, hát nekem még egy mosolyt sem eresztett meg első nap. Ma már a becenevén szólítom :)

A kötelező látogatás után irány Bergamo, kis városnézés (durva hogy ott mennyi édességet árulnak) kis shoppingolás (10 eurós ruhabolt), rohanás vissza, munkavacsi a a fejesekkel, séta közben fesztiválozás, egy kis shopping, irány haza.

Szombat - Verona

Szakadó eső, tömeg. Annyi bolt volt, hogy a városból szinte semmit nem láttunk, ellenben gazdagodtam vagy 5 szatyornyi ruhával. Ide muszáj lesz visszatérni :)

Azt kell mondanom, hogy eddig csak szép várost láttam, mindnek a közepén ott az óváros, a templomok, a vár és a szűk, hangulatos utcák. Ráadásul mindenhol adnak vékonytésztás ropogós pizzát, ami a legolcsóbb kaja. A sör sajnos drága (3-4 Euró), boltban kb. 1 Euró, viszont 6 decisek az üvegek :))

Milánóban vettem egy bicajt, kinéztem a legolcsóbbat, de annak sehogy sem tudta belőni a dinamóját az eladó. Levettem egy másikat a kampóról, mondván ugyanannyiba kerül. Ahhoz képest, hogy új volt, a sárfoltok ott voltak a kerekében :) A harmadikat csak 3 menetben sikerült összerakni, az eladócsávó a végén nagyon szeretett :)

Most, hogy anyuci lelépett realizálódik bennem, hogy pfff be kell járnom dolgozni minden nap és egy teljes disszertáció megírása vár rám. Hát szóval ennyi az első hét nehézségeiről és szépségeiről.