A mai szép napon végre megtörik a hallgatás, ahogy a hózápor is a napfény erejének köszönhetően.
Az elmúlt másfél hónapotd az ideglelés határán töltöttem az új oktatásügyi törvénynek köszönhetően, de immár megelégeltem a dolgot. Ma már egyszerűen csak dolgozom, nem éjszakába nyúlóan, nem hisztirohamban, nem sírógörcs közelében, de legfőképpen nem sötét karikákkal a szemem alatt. Egészen felemelően érzem magam. Ma még sziesztáztam is egyet.
Az egész úgy indult, hogy februárban visszatértem, hogy folytassam a teendőimet. Kedvesen elbájcsevegtem a takarítónénivel, miszerint azt hitte, hogy napok óta fekszik a hullám a szobámban, merthogy eltűntem. Mindig akkor szoktam felkelni, amikor ő végez a többi szobában, kábé 11 körül. Amikor már másodjára mulasztottam el megjelenni, a néni erőt vett magán, kikereste a szobám kulcsát és benyitott, mire kiderült, hogy nem ott szaglom, hanem Magyarországon, no ennyit erről :)
A Gianni időszak is véget ért, mivelhogy elköltözött. Helyette érkezett egy kínai lány, aki amint embert lát a közelében, egyből bemenekül a szobájába :) Tegnap sikerült vele fél órát beszélgetnem, kész csoda volt. Amúgy eegész normális és sokkal jobban beszél olaszul mint én, bár ez nem nagy szó :D
Az influenza végigsöpört az emberek nagy részén, szerencsére engem kihagyott. Gianni... Ruggero... Angelo... már vártam, hogy mikor jövök én...
Szóval eltelt egy-két hagyományos téli hét, rodeóztam a bicajjal a hótorlaszok közt és nagyon vicces volt, szomorkodtam, hogy idén sem síelek, stb, amikor kapok egy levelet, hogy 1 hónapom van megírni a doktorit, különben az egyetemünk nem teljesít egy fontos határidőt és visszaminősítik vagy bezárják vagy beolvasztják, vagy én nem tudom. A doktorim jelen állapota akkor 140 oldalnyi katyvasz volt, szóval oda-vissza voltam az örömtől. Arról nem is beszélek, hogy olaszul kell majd szigorlatoznom, mikor még azt is alig tudom elmondani, hogy 3+2=5. Szóval széfbe zártam a Harry Pottert, beköltöztem az irodai székbe és napi 10-11-12-13-14 órákra ki se keltem belőle. Az ebédeket rendre kihagytam, szóval mostmár tuti 70 kiló alatt vagyok :)
Dolgoztam mint a güzü, senkihez hozzá se szóltam, egyszer elmentem pizzát enni éjfélkor Ravival, aki egy indiai doktorandusz (csupa csont és bőr, elképesztő). A pizza felét hazavittem, de természetesen, amikor egyik kezemből a másikba akartam helyezni, a kormányról lecsúsztak az ujjaim és zanyáltam egy jót a bicajjal. Az arcsérüléseket sikerült megúszni, szóval senki nem tud róla :)
Tiziana azóta konyhai járőrszolgálatot tart és nekiáll balhézni, ha valaki koszosan hagyja a tűzhelyet, vagy az edényeket a mosogatóban hagyja. A múltkor addig szekálta Roccót, amíg rendet rakott maga után :) Azóta a házfőnökkel (Emilio) íratott egy felhívást, hogy tessék rendet hagyni magunk után. Az egyik nap Luca otthagyta a koszos edényét a mosogatóban, erre Emilio feljött és elkobozta őket. Luca erre üvöltve felhívta Tizianát, hogy hol vannak az edényei. Valahogy visszakaphatta őket, mert este már újra a mosogatóban láttam őket :)
Ruggero időközben nemhivatalos doktor lett. Megvédte a doktoriját, már csak a bürokráciára és a plecsnire vár. Jó neki :)
Az egyik nap összeütöttem egy jó kis tojásrántottát. Épp a hagymát pirítottam, amikor Rocco beszambázott, meggyújtott 2 platnit, majd egy laza mozdulattal feltekerte a tüzet a kajám alatt. Én csak arra figyeltem fel, hogy a reggelim füstjeleket ad és hangosan pattog. A felét persze ki kellett vágnom a kukába. Amikor szembesítettem kedves lakótársamat, közölte velem, hogy ő nem emlékszik arra, hogy hozzányúlt volna az én tüzemhez, szóval biztos én voltam. Na erre már nem tudtam mit mondani...
A tavasz első lendülete megérkezett a múlt héten, hát kimentem sétálni. Nagyjából 16 fok lehetett, hát levettem a pulcsimat is. Az olaszok persze kabát-sál-sapkában mászkáltak. Ha a mamma mia szagot eresztene, ahányszor kimondják, én egy nagyon erős kondenzcsíkot húztam volna a városban (örökké éljenek az öreg nénik) :D
A fogyókúrának kezdem megérezni a hatásait. Most vasárnap volt az első alkalom, hogy nem bírtam végigállni a misét, mert elmentem futni, plusz nem ebédeltem és rámtört némi gyengeség. Mise után hozzámlépett a templom leglelkesebb bácsija (maxhangerővel éneklés, dérrel-dúrral perselyezés, amikor senki sem megy) és megjegyezte, hogy hogy-hogy most leültem, merthogy olyan lelkesen elutasítottam a múltkori ülőhellyel kedveskedését. Elmagyaráztam neki a helyzetet, mire bemutatkozott, mire én is bemutatkoztam, mire megszólal azzal a tipikus én vagyok a legsármosabb csávó az egész városban mosollyal, hogy Ciao, bella! Azt hittem, hogy helyben dobok egy hátast :DDD
Mára ennyi, az oka az irományomnak, hogy a mosógép belogisztikázta a ruháimat a paplanhuzatba, ami annyira tetszett, hogy úgy döntöttem, megírom. Egy katyvaszt tettem a mosógépbe és egy csomagot szedtem ki. Ez lehetne a jövő fegyvere az elvesztett fél pár zoknik ellen :)
Szép napot :)
