Hát újfent Olaszhonban vagyok a naaagy karácsonyi banzáj után.
Bejglivel fel vagyok töltve, zserbó bekészítve, úszógumi reloaded :)
Eltekintve attól, hogy élénk a család, azt hiszem nem történt semmi életveszélyes. Bár idén sikerült eltörnöm egy poharat és egy jénai tálat. Már évek óta nem törtem el semmit. Nem baj, ennek is el kellett jönnie :)
Szóval jan 4-én röpke 3 óra alvás után hajnali négykor bevetettem magam az autóba és repültem ki a reptér felé. Kicsit aggodalmasan, mert a zserbó csak úgy fért bele a bőröndbe, hogy az felvette a párnákkal-tömjök-ki-a-mikulást formát. Még szerencse, hogy nem vették szigorúan a bőrönd méretét :)
Röpke 8 óra múlva leszálltam az utolsó vonatról, bevágódtam a boltba. Hazafelé a lehulló tejesdobozokat pakolgattam vissza a csomagom tetejére, merthogy hely benne már nemigen volt. Hazaértem, majd elnyúltam az ágyban.
A következő 3 napból csak az Örökség c. könyv fejezetei és a chipsszerűre égetett ételek ropogó emlékei maradtak meg. Egy pizza és egy polip. Kár értük. De a könyv nagyon izgalmas volt :)
Mikor végre kidugtam az orrom a szobámból, szinte meglepődve tapasztaltam, hogy majdnem mindenki visszatért a karácsonyi szünetből. Már csak az zajból is.
Érdekes ez a zaj dolog. Olyan mintha az olaszok az évek számának megfelelő decibell szintet próbálnák hozni mindig. Új év, új hangerő. Idén már 3 ajtó is kevés a TV kizárásához. Amikor Berlusconi vitázik élőben, akkor az általam nagyjából preferált 28-as hangerő hirtelen felugrik 59-re (max-1), és a srácok hangos vonyítással fejezik ki tetszésüket. Szuper.
Mindegy, túl lehet élni mindent. Ha ők lehetnek hangosak, akkor nem fogok udvariaskodni 10 hónapig. Másnap bevágtam a Tanga című számot és végre kipartiztam magam. Közben figyeltem, ahogy a műanyag fólia dzsiggel a mélynyomón. Biztos a többiek is élvezték :)
De az újévi szépségek még nem értek véget. A hétvégén kaptam egy kedves levelet a Baranya megyei NAV-tól, hogy tisztes adótartozásom van és lefoglalták a kocsinkat. Hát ez zsíír. Korábban értesítő nem jött, igazából azt sem értettük, hogy mi lehet. 5000 forint kezelési költség, fellebezés nincs, panaszt tehetek még 5000 forintért. Na kössz! Idegbajban telt az egész hétvége. Ha elveszik a kocsit, engem megnyúznak a szülők és még csak azt sem tudom, miért... Az álmaimra is kihatott a dolog, egyik nap megmondta nekem a helyi témavezetőm, hogy mennyire csalódott bennem, hogy ilyen katványt hoztam össze folyóiratcikk címen, a másik nap pedig egy orvos közölte velem, hogy rákom van és nagyjából 4 hónap múlva fogok eltávozni lassú, fájdalmas és fulladós halállal. Hétfőn aztán elkezdtem telefonálni, mint az őrült és szerencsére kiderült, hogy egy illetékről szóló csekk veszett el a postán, amit ha 30 napon belül befizetek, a kocsi is megmarad. Talán a lassú, fájdalmas halált is megúszom. A folyóiratcikk bírálatára még várok :) Szóval a gyomorgörcs már oldódik. De azért iszom egy sört este, hogy biztosan elmúljon :)
A hangulatom nincs a toppon, de a feszültség múló dolog. Szóval megvagyok. Az idő felhős, néha esik egy kis eső, de úgyse fog ki rajtam. Otthon közlekedésbénító havazás folyik. Már alig várom, hogy hazamenjek és felavassam a sílécem :)
Amúgy is meg kell ismételni egy bizonyos szánkózást, ahol egy ugrató után úgy zuhantam vissza a szánkóra mint egy rongybaba. Na az vicces volt! Az ülőke letört darabkáját még most is őrzöm :D
Na pá!
