Magyar lány Itáliában

Üdvözlet fiatalok!

Újabb 3 hét telt el és sikerült megbetegednem, így most rengeteg időm van blogot írni :p

Nem is tudom, mennyi minden történt azóta. Mivel nincs internetem, nem tudom visszanézni, hogy mit írtam, szóval, ha duplázom, bocsi!

Volt egy Ki Mit Tud esténk, ahol mindenki előadott egy színházi előadást. Erről aznap délben értesültem, úgyhogy csendes pánikroham után Ju nővér segített ki. Elénekeltük együtt a Mert Te Uram c. számot, majd a Mango-Kivi-AnanasBananas dalt (https://www.youtube.com/watch?v=Ha0kO4-xdmE). Ju nővér röhögő görcsben tört ki a közepén, úgyhogy abba kellett hagynunk, de azóta a fél társaság ezt dudorássza nagyban, különösen, ha mangót vagy ananászt eszünk ebédre :)

Anna Rita, a közösség háziasszonya és vezetőhelyettese Krumpli nénit alakította, aki egy tévé showban elveszett fia miatt panaszkodik. Ehhez rajzolt két szemet az állára, letakarta az arca felső felét és padon hátra feküdve fejjel lefelé siránkozott fél órán keresztül. Nagyon vicces volt, bár egy kukkot nem értettem belőle. A végén persze előkerült leveszett fia és a show után az ő rákvörös feje is :)

Ezenkívül beöltözött lányok táncolták el a Chikungunha c. paródiát (https://www.youtube.com/watch?v=cdBO4LwI6vE Vigyázat! Vigyázat a chikungunhával, már itt is van, már itt is van...), ami arról szól, hogy annyira megfájdultak az ízületeik, hogy nem tudnak rendesen mozogni sem. Gina pechére 3-4 napon belül megkapta a betegséget, és amint talpra tudott állni, pontosan ezzel a technikával közlekedett. Persze nem bírta ki nevetés nélkül. Most már azért nem olyan vidám, mert sokáig tart, míg elmúlnak a fájdalmak.

Ezek után nem nagyon mertem a kicsik közé menni, ahol a csoportból hármat még aznap hazaküldtek, hogy Gina megbetegedett. Orrfolyás, magas láz, hasmenés, minden földi jó volt. Helyette takarítottunk a lelkigyakorlatos házban, majd gyümölcsöt szüreteltünk a szakadó esőben. Életemben másodszor fáztam Brazíliában. Este még pulóvert is húztam, amit később le is vettem, mert túl meleg volt. Ju nővér hangos mosolya végigkísért ezen a napon.

Másnap a felnőttek elmentek lelkigyakorlatra, mi pedig a gyerekekre vigyáztunk hárman. Csináltan egy akadálypályát, amit nagyon élveztek. Aztán fociztunk egy jót. Azóta is fáj a térdem. Sajnos a keresztszalag szakadás hatásai egy életen át tartanak, de nem hagytam volna ki így sem a dolgot.

A Szent Ágoston mise allelujája nagy népszerűségnek örvend itt. Már mind a négy szólamra találtunk embert, ki is próbáltuk. Jól szól. Rájöttem, hogy az én alt hangom jó dolog, mert eléggé alacsony ahhoz, hogy a basszust is énekeljem (ha muszáj), a szopránba is besegítsek (ha nagyon muszáj) és a tenort is kikornyikáljam (ha nagyon-nagyon muszáj). Azért jobb, ha maradok a sajátomnál, nem vagyok egy énekművész :)
A kottákat odaadtam a Mária kegyhelyen szolgáló közösségnek, nagy örömmel fogadták. Azt nem tudom, hogyan fordítják le a Dicsőséget magyarról, de hát ez már nem az én gondom. Azért remélem, hogy sikerül nekik.

Ezen a héten elhatároztam, hogy otthagyom az egyetemet és más állást keresek. Ez otthon kavart némi vihart, de mostanra már elcsitultak a dolgok. Izgatottan várom, hogy az Úr merre hív tovább.

A béke és az öröm rendületlenül növekszik bennem. Valahogy az itteni légkör képessé tesz arra, hogy gyerek legyek újra, gyermeki módon éljek, felszabaduljak és egyszerűen csak legyek. Persze a gyermeki vágyak is megtalálnak (csokiiiii) és a gyermeki reakciók is (márpedig én most csokit akarok enni). Ettől függetlenül örömet okoz majdnem minden feladat, amit kapok. A kicsik tanítanak az egyszerűségükkel, a közösségi élet egymásra utaltsága és együttléte pedig megakadályoz abban, hogy magamba forduljak. Andrea nővér sokat aggódik értem, ami előhozza az otthon betanult "Hagyjál békén!" jellegű gondolatokat, úgyhogy sokat kell imádkoznom és hívon a Szentlelket, hogy újra teljes szívvel tudjam szeretni. Ebből adódóan őt szeretem a legjobban :)

Vasárnap focidélutánt rendeztünk a csajszik részére. Mivel hárman voltunk, a többiek hamar feladták. Én még próbálkoztam az egész pályás kapura rúgásokkal. Mire sikerült ráéreznem, olyan vihar és eső talált meg minket, hogy az egész pályát eláztatta. Olyan ferdén esett az eső, hogy mindenhova esett és annyira csúszott, hogy megállni nem lehetett. Mit tegyünk hát? Óóóó, ideális a környezet az új játékra! Nekifutás a betonszélen, ami nem csúszik, majd fenéken csúszás. Rekord: 11m :D
Persze nem mindenki olyan lökött mint én, szóval a 10 éves Daniel és a 6 éves Maria Clara követte a jó példámat. A többiek meg csak néztek és zuhanyoztak.

Másnap reggel irány a beach! Kelés 5:15-kor (Teresa, biztos, hogy jó órában szól a vekker?), indulás 6-kor (6:20, khöm...), érkezés reggel 9-kor, színes homok nézegetése és futkározás, fürdés reggel 10-kor. Vita Andrea nővérrel, hogy a mellkasig érő víz túl veszélyes és erősek a hullámok. Santa obbedienza! Utána elhatározás, hogy akkor is jó lesz ez a nap. Bevált :) Ebéd (sült rák, sült krumpli, szendvics, kókuszlé és üdítő) 11:30-kor. A sült ráktól elkerekedett a szemem. Tényleg? Most tényleg ezzel akarsz, Uram, kényeztetni? Hiszen tudod, hogy mennyire szeretem! A válasz: meg akartalak ajándékozni, ez egy olyan nap legyen, mint a tengerparti vakációid. Szóhoz sem jutottam. Számomra a tengeri kütyük és a beach összetartoznak, de az ételt nem én vettem. Gondviselés :) Utána pihi, majd tánc (El Haor, https://www.youtube.com/watch?v=7DwLfugONUI) gyakorlás 1-kor. Pihi. Újabb fürdés 2 körül, majd irány haza. Hazaúton több esőfront felhőképződményeit megcsodálhattuk, majd egy róka alakú felhő is ott sündörgött körülöttük. Kértem az Urat, hogy hadd kapjunk egy zuhanyt mi is (az eső az áldás jele). Végül kaptunk egy két perces csöpögést, miközben mintha azt mondta volna az Úr: gyengédséggel veszlek körbe és mindenről gondoskodom. Utána arra gondoltam, hogy az Úr nem akarja, hogy mindig a kalandokon járjon az eszem, hanem női gyengédségre próbál tanítani. Egészen önfeledt és gyermeki lettem erre a gondolatra. Atyám egészen közel jött, hogy megossza velem szeretetét. Hazafelé még egy jégkrémet is kaptunk, hogy teljes legyen az öröm :)
Este még készülgettem a másnapi angol órára. A beachen jó ötletet kaptam az Úrtól :)
Sajnos hátulütők is vannak: szerda van és még mindig rőt vörös vagyok. Durva. Találtunk Aloet, amivel kenegetem magam. Egyelőre még csak az arcom hámlik, oda nem merek sok dolgot kenni. Gina azt mondta, hogy első alkalmommal az övé tenyérnyi foltokban jött le. Ehhez képest én egészen jó vagyok. Tanulság: Brazíliában gyakran kell krémet használni és lehetőleg 50-eset.

Kedden már éreztem, hogy nem vagyok túl jól, erőt kértem az Úrtól arra, hogy az órára készülést be tudjam fejezni időben és minden jól sikerüljön. Pont délben készültem el, délután így tudtam aludni egy kicsit :) Foci kvízt készítettem, amibe igyekeztem belevenni mind a nemzetközi, mind a brazil focitörténelem legfontosabb elemeit. Tudtátok, hogy a világ legnagyobb focistadionja Észak-Koreában van? Tudtátok, hogy a hamis kilences (hátravont középcsatár) posztot a magyarok használták először az Aranycsapatban, aminek köszönhetően lettünk eredményesek az 50-es években? Senki nem tudott vele akkoriban mit kezdeni. Egészen megörültem ennek a ténynek. Ma már persze ismerik a módját, hogy hogyan kell kezelni és a foci is egészen átalakult ennek köszönhetően. De azért jó tudni, miért is lett az a bizonyos 6:3 :)

Az állatvilággal való ismerkedésem is tovább haladt. A Mária kegyhely felé menet az úton rohangáló lovakba futottunk. Voltak birkáink is, amikkel együtt terelődtünk az úttesten egy darabig. A beachen megcsípett egy medúza, amit kihordott a víz és amire Maria egy kupac homokot rakott. 3 hullám után persze nem volt több homok és a majd 2 méteres cérnavékony lába csak hozzám ért. Később egy gigantikus hangya harapott belém, amit első próbálkozásra nem is tudtam lesöpörni a lábamról, olyan izmosan kapaszkodott. Pánikszerű kiáltásaimra az egyik közeli bolti eladó nagy mosolygásba kezdett, amit abba sem hagyott utána. Volt egy békánk is, ami falakon mászkál és függőlegesen is tud ugrálni, így az elfogása némi időbe telt és meglepetést is okozott, amikor az arcomba ugrott. Szerencsére kicsi volt :)

A mai napon nagyon megérintett az egyik üzenet a Piccolissima Viában: Ismerem az egészségügyi nehézségeidet, a törékenységedet, a nagy kereszted és az alkalmatlanságod arra, hogy megoldd a nehezebb problémákat. Most hívlak arra, hogy igent mondj nekem és hagyatkozz rám teljesen. ... A kicsiséged miatt szerettem beléd. Ha nem te lennél a legkisebb, nem téged választottalak volna.
Arra gondoltam, hogy az elmúlt időkben kicsi lettem, érzékeny lettem, gyenge lettem, alkalmatlan lettem és egy rakás mindent elrontottam. De ez egyáltalán nem baj, mert az alkalmatlanságom tesz alkalmassá arra, hogy az Úr eszközként használjon, hiszen így mindenki tudni fogja, hogy nem én cselekszem. Eszembe jutott pár dolog, amit átlagon felül sikerült teljesítenem. Most már értem, hogy miért :)

Szép napot!