Hát azt kell mondjam, hogy jó dolog külföldön lenni, de azért hazamenni sem kutya! Itten egyik esőből a másikba élünk, bizonyos helyeken derékig ér az árvíz (na persze nem itt), otthon meg süt a nap :)
Múlt héten hazatértem az otthoni régiókba és nem bírtam magammal. Persze a hazaút nem volt semmi, mitől is lenne. Bergamóból indultam reggel 6:30-kor, szóval előző este átvonatoztam a reptérre. Szépen elhelyezkedtem, hogy alszom egy jót, mikor közölték este 10-kor, hogy a részleget lezárják. Átbattyogtam a másikba, de éjfélkor jöttek, hogy nem mentem elég messze és szíveskedjek 10 métert arrébb menni. Bezsúfoltak 50 ember egy kis terembe, ahol 1 kivételével minden hely foglalt volt, de az is csak azért, mert a szomszéd széken egy hajléktalan ült... Najó, az én szaglásom úgyis felejtős, hát bóbiskoltam ott egy fél órát majd megállapítottam, hogy ez így nem fog menni, átvackoltam magam a földre. De természetesen a nők kopogós cipőben mászkáltak fel s alá, jó ha 1 órát sikerült bólintani. Hajnal háromkor jöttek, hogy most ezt a részleget zárják le, szíveskedjünk visszamenni a másik részlegbe. Na itt eldurrant volna az agyam, ha lett volna annyi energiám. Mindegy, levágtam magam a túlsó részlegen a földre, egy óra múlva meg átmehettem a security check-en. Akkor jött a hidegzuhany, a Ryanair ellenőrzi a poggyász méretét. A súlycsekket sikerült megúsznom, ezt nem. Na király, bevágtam magam a wc-be és fél órás izzasztó munkával élre hajtottam mindent a laptopon kívül. Két kiló sajt ment a kabátzsebbe, kicsit se néztek hülyének :) Mindegy, a célt elértem, nem kellett semmit otthagyni. Felszálltam, aztán képszakadás. Ha jól emlékszem, tátott szájjal ébredtem, biztos szép látvány lehettem :)
Hazajönni egészen fantasztikus volt. Sokan leszólják kis hazánkat, de szerintem csak azért, mert a pozitívumokról nagyon könnyen megfeledkeznek. Hát, ha hazajön az ember, akkor erről szó sincs :)
Fater kijött értem, hazafelé még vezethettem is, és minden lámpaoszlop egyben maradt :D Aztán két napnyi konferencia, majd karatetábor. Sok edzés, sok erősítés, izomláz, fájdalom, kocsma, mézes pálesz, móka. Szombat este irány Budapest és az Antiochia. Meglepett kedves arcok, sok ölelés, bevezetők, beszélgetések, bratyó kipihenten, vasárnap este jó sör. Tiszta party volt minden :)
Hétfőn Petiéknél jó beszélgetés, huncut unokaöcsik, édes-husi unokahugi. Este Fater szülinap, ráksaláta, zsuga az ősökkel, új gép :)
Kedd Daniéknál lett volna, de Luca elfertőződött bárányhimlős lett, szóval bekísértem őket a Lászlóba. Lucabébi egészen a kanül behelyezéséig szórakoztatott minden orvost, utána meg a belőle kilógó csövet próbálta elrágni :) A dokik közölték, hogy a leányzó nincs vészes állapotban, de jobb a békesség alapon bent tartják éjszakára. Az éjszakai program az volt, hogy hányszor lehet lerúgni a monitort, szóval szegény sógorcsajszi nem sokat aludt, de reggelre minden jobb lett :)
Este még egy edzés, aztán hajnalban reptér. A repülőn újabb képszakadás :) Megérkezvén tapasztalnom kellett, hogy bár Olaszországban egy órával később sötétedik, olyan vastag a felhőréteg, hogy félhomály van reggel 11-kor. Durva... Hazavonatozás, képszakadás. Mostanság csak nappal alszom :)
Mióta elmentem, az olasz tanfolyam véget ért, 7-et hiányoztam, szóval nem vizsgázhatok. De legalább megspórolok pár beutazást. Mostantól Cremához kötött vagyok.
Vagyis kezdődik a sportos élet! Most már nem lesz kifogás, hogy kihagyhassam a mozgási lehetőségeket. Szerencsére minden nap esik, szóval a biciklizés egyenesen mennyei! :) A Forest Gump lebernyegem tegnap megadta magát, hosszában kettéhasadt, amikor kapucnis fejjel próbáltam belebújni, na erről ennyit.
Mostantól még két hét doktori írás, aztán irány haza bejglit sütni :)
Csősztök!
