A mai napon csoda történt. Hosszú idő óta először kisütött a nap. Ezen annyira felbuzdultam, hogy biciklire pattantam és elmentem vásárolni. Olyan szép idő van, hogy ha feketébe öltözöm, még pulóver sem kell. Fantasztikus! :)
Az otthoni élet sem rossz. Christiana ugyan végleg elhagyott minket, ellenben helyette beköltözött Gianni. Hozta a feleségét is, nagyon szimpatikusak első ránézésre. Gianni igaz hozzám se akart szólni első nap, csak magára zárta az ajtót és nézte a tévét, de ma végre hagyta, hogy bemutatkozzam neki. Szóval talán lesz kivel dumálni pár szót.
A idegbaj viszont nem ért véget. Rocco kicsit kikészít. Akárhová megy, felkapcsolja a villanyt és úgy hagyja, akár az éjszaka közepén is. Az üvegajtók, amikkel rendelkezünk, nem szabnak gátat a fényárnak ilyenkor. Heti 1-2-3-szor rendre égve hagyja a tűzhelyet. A lefolyóból heti 1x kipiszkálom a félig rohadt zöldségdarabokat, amiket ott hagy. Mindig éjfélkor teszi fel a mosást, ami a fém pánikszobám falán simán áthallatszik. Miután ma hajnali egykor tette fel, hagytam neki egy cetlit, hogy 11 után ne mosson. A tévét is rendre úgy hagyja, a hangerőről nem is érdemes beszélni... Hiányoznak az edzések. Nincs hol levezetni a feszültséget. Ha így folytatódik, még a végén rajta fogom... :)
Hát így telnek a napok.
