Tavasz van. Majdnem nyár. Süt a nap, kivéve ma. Otthon Antiochiás Hétvége van, nélkülem. Hát, hmhm. Igazán otthon lehetnék. Csak akkor ki jön ide helyettem?
Eléggé nyugalmas, eseménytelen napok követik egymást. Minden nap 9-10 körül kelek, ami az elmúlt időszak deleihez képest kifejezett javulás. Meglepő módon most már képes vagyok hajnali 3 előtt elaludni, néha már éjfélkor ágy felé húz az alvókám. Főleg, hogy tanulnom kéne, de a könyvek rém unalmasak. A sorozatokból is rendre kifogyok és nincs mit csinálni. De jövő héten már nincs mese: Piuri prof. megjön Amcsiból, ráadásul a szigorlatra is el kell kezdenem készülni. Erről ennyit.
A tavasz kihat a lakótársaimra is. Alessandro olyan gyakran vált általános hangulatot mint más zoknit, kicsit nehéz követni. Egyik nap bánatosan méreget a szoba másik feléből és nem lehet hozzászólni, a másik nap túlkompenzált intenzív jókedvvel robban be a konyhába, hogy most népgyűlés lesz és mindenki mesélje el a szerelmi életét. Nagy általánosságban hidegen hagy, hogy éppen ki zakkan meg a környezetemben, de emellett már én sem tudok elmenni szó nélkül. Addig sem unatkozom :)
Gennaro tavaszi depresszióban szenvedhet, mert elhagyta minden jókedv. Még Ale kitörései sem vidítják föl. Egyedül az Inter-Roma focimeccsen készített fotókon láttam rajta érdeklődést, egyébként acélos hangja is mintha elhagyná. Tiziana naphosszat alszik, vagy házon kívül van. Nem sokat lehet mondani róla. Legfeljebb annyit, hogy a rendrakási kísérleteit ismeretlen okból felfüggesztette. Ettől csak nyugisabb lett itthon :)
Rocco ma megvillantotta előttem meztelen felsőtestét, majd egy irányváltás után a kőművesdekoltázsát. Maradandó élmény volt, a kép beleégett a retinámba :)
A kínai hölgyemény előbújt a vackából, minden este 8-kor vacsorázik egyet a közös konyhában. Ennek köszönhetően betekintést nyerhettem a kínai protokollba, ugyanis keleten kötelező szokás a csámcsogás, az utcán való köpködés, illetve az engedélykérés nélküli dohányzás még ha az zavarja is a nemdohányzókat. A konyhában csak a legelső fordul elő, de az jó hangosan. Ezért is néztem utána. A másik szokatlan, hogy az R betűket rendre L-nek ejti, ez is keleti vonás. Ebből adódóan a mondandója felét nem értem, úgyhogy nála áttértem angolra, mert az jobban megy :)
Az egyetemen is nyugi van, az egyetlen említésre méltó esemény Ravi biciklijének elhalálozása volt. Egy vagon szerszámmal próbáltak életet lehelni bele, de annyira rozsdás volt, hogy a fogaskerék nem illeszkedett a láncszemek közti hézagba, a kerék pedig alaphelyzetben 5 fokkal tért el a menetiránytól. A nyolcasról ne is beszéljünk. Kérdezte is, hogy mikor megyek végleg el, mert igénybe venné az enyémet. Mondtam neki, hogy ha megegyezünk, a hozzá beszerzett ponyvát is itt hagyom neki. Visszakérdezett, hogy minek. Ezek után ránéztem a biciklijére és közöltem vele, hogy fogalmam sincs :D
Csóközön!
