Magyar lány Itáliában

Sziasztok!

Eltelt a következő hét is. Alig emlékszem valamire. Mindig a lábam elé nézek és arra tekintek, ami éppen előttem van. A többi nap pedig homályba vész. De azért összeszedem, amim van :)

Dolgozom a kastélyban, és igazából mindig van mit tenni. Reggel laudes és mise a nővérekkel, majd átballagok a kastélyba, ahol a második reggeli után munka van. Közösen ebédelünk, majd indul a délutáni menet. Most nyugalmas minden, így van idő pihenni is. 5-kor megyünk a templomba rózsafüzérezni, misére, imára, majd este 8-kor nyomás vissza a nővérekhez. Ott vacsi, Salve Regina, hálaadás, zuhany és végül alvás. A kastélyban az a feladat, hogy mindent úgy készítsünk el, mintha Jézusnak tennénk. Szeretettel és szépen.
Nancy azt mondja, hogy az lesz a feladatom, hogy egyre nőiesebb legyek, így főként konyhai dolgokat bíz rám. Van itt egy leányzó a spanyol királyi családból, őt kell figyelnem. Persze mindig van mit cipelni, amit sehogy sem hagyhatok az idősebbekre és a betegekre...

Nancy olyan, mint egy gép. Reggeltől estig pörög. Mindig mosolyog. Nem mindig szívből, de a tőle telhető legtöbbet hozza ki magából. Soha sem fejezi ki a türelmetlenségét vagy elégedetlenségét. Van mit tanulnom tőle. Aztán ott van Mammina, aki amikor csak tud, besegít a teendőkben. Olyan, mint egy nagymama. Mindig van egy-két gyengéd szava, mosolya vagy ölelése felénk. Patrizia is sokat van nálunk. Ő egy középkorú hölgy, aki húsz éve jár a kastélyba segíteni. A héten megajándékozott egy rózsafűzérrel, amit nagyon sokszor megáldottak és kétszer elvitte Szűzanya jelenésre is. Elmeséltem neki, hogy minden kegytárggyal kapcsolatban nagyon erős kísértéseim vannak, hogy azokban keressem a védelmet Isten helyett, és hogy emiatt nem is nagyon szeretek hordani ilyesmit. Most megállapodtunk, hogy menekülés helyett megpróbálok szembenézni ezzel. Nem mondom, hogy könnyű, de most éppen két lábon vagyok. (Azóta már feladtam...)

Vasárnap olyan szerencsém volt, hogy a mise után indult egy olasz csoport Emmánuel nővérhez. Bekunyeráltam magam és végighallgattam a rózsefüzérről történt elmélkedéseit. Nagyon tetszett az a gondolata, hogy a rózsafüzér azt jelenti, hogy odafixálom a tekintetem Jézusra és részt veszek abban a történésben, amiről éppen szól a tized. Így például a dicsőséges 4. tizedénél Szűzanyával együtt megyünk a mennybe :)

Hétfőn reggel kilenckor volt a jelenés, aminek a szabad fordítását feltettem. Elmentünk mindannyian. Rengetegen voltunk. Rózsafüzérrel készítettük a lelkünket. Volt egy pillanat, amikor nagyon erősen megérintett a kegyelem. Nem emlékszem, hogy a csönd előtte kezdődött vagy utána, de nagy ajándék volt. Nekem ez az érintés azt jelentette, hogy "édesanyád vagyok és közbenjárok érted". Az üzenet, amit később elmondtak több nyelven, ennél persze sokkal gazdagabb volt. Lásd alant :)

Utána elmentem a kastélyba, ahol Nancy arra kért, hogy a horvát szöveget segítsek neki lefordítani angolra. A dolog abban állt, hogy ő mondta, én gépeltem. Néha egy-egy szónál szótárat kerestünk, fogalmaztunk, próbáltuk a gyermekien megfogalmazott szöveget összerakni egységessé. Nancy azt mondta, hogy mivel a látnok egyszerű ember, a maga módján fogalmazza meg a kapott üzenetet, amit utána a mi feladatunk a szöveg megváltoztatása nélkül, az írásjelek segítségével egységessé tenni. Érdekes volt a feladat és meg kell mondjam, csodajó volt a Szűzanya titkárjának lenni :)

Közben ismerkedem a kastély lakóival. Az egyik leányzó egészen hirtelen. Az egyik pillanatban örül, a másikban elégedetlen, közben pedig olyan tempóban takarítja a konyhát, mint a villám. A másik leányzó királyi családból származik, pár éve rákból gyógyult ki az egyik helyi misén, azóta itt él. Sok sebet hordoz a családja miatt, ebből adódóan nagyon melegszívű és kedves. A harmadik leányzó a főzésben segít, de csodát művel varrás terén is. Van egy fiatalemberünk a Cenacolo közösségből, aki itt próbál visszailleszkedni a társadalomba, ő nagyon szépen rajzol. Van emellett egy másik kevésbé fiatal emberünk, aki ácsmunkát végez, otthon pedig informatikus. Van még két önkéntes munkásunk, akik a kastély bővítésénél segítenek be. Mindenki azért jön, mert több szeretetet akar adni, mert a városi létben csak önmagát találta meg, de hogy hogyan kell szeretni, azt nem. A kastélyben mindenki önkéntes alapon segít be. Jó itt.

Kedden este az árvákhoz mentünk misére, akik valamilyen bántalmat szenvedtek és most nővérek kezei alatt növekednek. Hogy ott micsoda kegyelmek vannak! Azt éreztem, hogy a szüleim ajándékok, akikre Isten bízott, hogy neveljenek fel engem az Ő számára. Mondanom sem kell, hogy utána az egész este olyan volt mint egy kegyelemeső.

A többi napon a beilleszkedés göröngyös útját próbáltam járni. Nálam a bizalmatlanságom és bizonytalanságom miatt elég nehézkes. A munka közben folyamatosan azon mókuskerekezik az agyam, hogy Nancy nem őszinte, hogy szigorú, hogy félek tőle, hogy stbstb. Persze tudom, hogy mindez butaság, de így nagyon fárasztó élni. Közben a magány is itt van. A sok újdonság és tanulnivaló meg a megfelelési kényszereim miatt nem tudok igazán Istenre figyelni. Csütörtökön eljutottam arra a pontra, hogy már nem érdekel semmi, Istenem segíts, mert nehéz a teher. Gondolataimban megjelent Pió atya, hátba veregetett és annyit mondott nagy mosolyogva: Na végre! Azóta felszakadt bennem valami. Persze nem hipp-hopp történnek a dolgok belül, de most sokkal nyitottabb tudok lenni a többiekkel és Jézussal is. Az otthon kialakult kapcsolatunk kezd helyreállni és persze továbbra is minden kis apróságra odafigyelve vigyáz rám :)

Este még sikerült felhívnom a házicsoportomat. Olyan jó volt az otthoniak hangját hallani! Nagyon hiányzik a velük való dicsőítés. Erről jut eszembe: kedves HCS tagok! Légyszi szóljatok a zenei vezetőnknek, és a többi leányzónak, akik voltak Medjugorjéban, hogy tartoznak egy hangfelvétellel (Az Úr az őrizőm, a menedékem) :)

Pénteken hajnalban fölmentünk a Krizevacra kersztutazni. Jó két és fél órás program, de mindig megéri. Előző héten a harmadik elesés stációja jutott nekem, most a második elesés. Vajon mit üzen az Isten? :)
Odafönt mindig megtisztítjuk a keresztet a felhoztt kegytárgyaktól, kövektől. Ami nem kő, levisszük az információs központhoz, ők továbbítják a plébániának, ahol felajánlják egy misén és elégetik. Visszafele az I adore you Most Holy Cross kezdetű imával szabadítjuk ki a lelkeket a tisztítótűzből. Egészen örömmenet minden lejövetel. Most szombaton a Podbrdo-ra is fölmetünk hajnalban, ahol Szűzanya nagy mosollyal és örömmel fogadott. Sajnos az álmosságtól egész nap úgy éreztem, mintha egy szirupban mozognék. Az esti szentségimádást végigbóbiskoltam jobb híján. Cserébe viszont Szűzanya Szeplőtelen Szívének ünnepe révén nagy békesség volt bennem egész nap.

A vasárnap nyugalomban telt. Napközben fölsétáltam pólóban a Podbrora, remélem, hogy nyugalom lesz, de a plébániai kihangosítós tömeg pont akkor indult, amikor én. Így hát elfogadva, hogy fölfele horvát üdvözlégyek, visszafele csevegő asszonyok körében keresem a lépést a sziklák közt, "csak" a medjugorjei béke teljes ragyogását élvezhetem, ami a napsütéssel együtt folyamatosan ragyog a szívünkbe.

Holnap, azaz hétfőn, költözöm a kastélyba. Indul a kaland! Imádkozzatok értem :)