Sziasztok!
Jelenlegi tevékenységemről arra gondoltam, hogy írok egy kicsit. A bölcsiben segítek, amikor nem segítek az
angolórákon. Sok helyes gyerkőccel vagyok együtt, 1-2 évesek mind.
A kedvencem Artur, akit Tutunak becéznek. Az arcán egy kis rózsaszín foltocska emlékeztet arra, hogy csecsemő korában megharapta egy kutya. Amúgy kis boxos, husis fiúcska, odavan azért, ha keresztük-kasul átnégykézlábazhat a különféle testrészeimen és vakargathatja az anyajegyeimet. A mosolya szívtipró... :)
Rendelkezünk egy ikerpárral is, Jose és Geiciani (Zsésziáni?), fiú és lány. Jó erős akaratúak. A leányzó nem nagyon szereti a tejbepapit, így nem mindig eszi meg az ebédet, ellenben szereti eldobi magát és hangosan sikítani. Az esetek nagy részében viszont, amikor jókedvű, odahozza nekem az elhagyott dolgokat és segít tolni a babakocsit. Őt is nagyon szeretem. Jose vasgyúró és mindent próbára tesz törékenység szempontjából. Még engem is. Nagyon mozgékony és viszonylag ritkán kooperál, ellenben nagyon kiváncsi és az aktív játékokban tevékenyen részt vesz. Nagyon szereti, ha a fejére pakolgatok dolgokat, amik aztán leesnek. A szüleik egy kicsit durvának tűnnek első ránézsre, de nem tudok sokat róluk.
Victoria egy helyes nagylány, tud sétálni és szépen enni, de tud jó hangosan is kérni. Azt hiszem, hogy a határozott külső mellett sok szeretethiány lapul. Előfordul, hogy odajön tenni valami bolondségot, hogy aztán kapjon egy puszit a fejére, amitől angyalian elmosolyodik és továbbmegy. A családját nagyon szereti, de azt látom, hogy nagyon szegények. Kvázi egy garázsban laknak.
Yuri egy egyéves kisfiú. Az édesapját nem láttam. Az anyja nagyon kedves mosolyú, mindig jön robogóval, hogy elvigye. Ha szomorkodik, elég a kezébe nyomni egy játékot és azzal jó sokáig elvan. Már álldogállni is tud. Szereti ha rámosolyognak.
Gustavo szintén egyéves. Nagyon picike. Négykézlábazás helyett ül, majd előre löki magát, amíg a keze ér és a lendület viszi tovább a fenekét is. Mindennel játszik és nagyon sokat mosolyog. Ellenben nagyon érzékeny. Az ő apját sem láttam.
Letizia nagylány. Sok foga van és használja is őket, ezért sokszor kiságyrabságra ítéltetik a többiek testi épsége miatt. A mosolya angyali, sokat nevet és magyaráz ákkal meg ókkal. Szeret nagy szemekkel figyelni.
Yohanna még nem beszél szinte semmit sem, ellenben igen határozttan megy, ha valami megtetszik neki. Nagyon jókedvű és érdeklődő. A szemei szinte ragyognak.
Julia egy kicsi lány, aneurizmás. Én csak annyit látok, hogy ha másik gyerek sír, ő is sír. Amúgy ha sikerül mosolyra bírni, elképesztően szép. Egy foga sincs :) Szereti, ha figyelnek rá, egyedül szokott szomorkodni.
Rendelkezünk egy Francisco nevű fiúcskával, aki közepes méretű és épp nagyon beteg. Nagyon komoly arca van, elmélyülten tölti azzal az idejét, hogy eldobja a labdát, majd négykézláb utána mászik. Homlokráncolásban is egészen jeleskedik. Néha aztán valami átkattan benne és elkezd mosolyogni. Talán van két foga. Nagyon helyes. Ha elszomorodik, nagyon halkan és finoman sír.
Két új lányunk is van. Mvel nincs beszoktatás, ezért egyszer csak hoznak egy gyereket és otthagyják, ami sok könnyet okoz. Az egyikük már vagy egy hete velünk van, ma láttam először mosolyogni. Labdáztunk. Ő Maria. Ha sír, végigsimítja az arcát a kezével sokszor is akár. Paskolni kell a fenekét, hogy elaludjon, különben sír. De egyre jobb, ma már 3-4 perc után bedobta a szunyát :) Jó husis gyerkőc. Rendesen eszik és szeret labdázni. Lassan-lassan azt is elviseli sírás nélkül, ha ránézek. De nem mindig :)
A legújabbunk pedig tegnap érkezett. Már két éves is elmúlt, de nagyon félénk és teljesen meg van rémülve. Ő Erica. Két éves létére nincs több 11 kilónál. Az első napon sokat voltam vele. Kiderült, hogy szeret motorozni, de csak hátrafele szereti hajtani magát. Amúgy ül és néz előre. Ha dobok neki egy labdát, visszagurítja. Tegnap semmit nem aludt. Ma meggyőztem, hogy dőljön le, el is nyomta az álom, de 5 perc után felriadt és sírni kezdett. Azért hálás vagyok ennek az 5 percnek is. Jelenlegi életemből tudom, hogy 5 perc alvás megmenthet egy egész délutánt is akár :)
Hát ők vannak.
Ezenkívül vannak az angol órák. A tanárnéni arra használ, hogy amikor mondani kell valamit angolul, én tegyem meg helyette. Így brazil helyett magyar akcentust tanulnak. Azt látom, hogy nagyon jó tanár, de az angol tudása nem az igazi: nem nagyon értjük meg egymást. Szerencsére a gyerkőcök tanításához elég ennyi és ha együtt dolgozunk, tud belőle profitálni.
Ezzel telnek a napjaim. Szép tavaszt!
