Hosszú-hosszú idő után újra második-itthon! 3 hét Magyarország-otthon után végre visszajöttem! Azt kell mondjam, nem rossz dolog egyik otthonból a másikba utazni :)
Hosszas munkák után Húsvét előtt egy héttel landoltam otthon, ahol is szembesültem a ténnyel, hogy a munkák bezony folytatódnak. Hétfőn édesanyámmal belelendültünk a disszertáció átnézésébe, hogy amit leírtam, mások számára érthető formában kerüljön ki a kezemből. Hát nem mondom, szépen átalakult az iromány, de nagyon örülök, mert mivel ő nem ért a kutatási témámhoz, ezért amit ő nem ért, azt valószínűleg mások sem értenék, szóval lényeges fejlődést értünk el. Közben elkezdődtek a húsvéti előkészületek, a 30 fős családot vártuk hozzánk vendégségbe, úgyhogy zéró pihenés, munka hajnalig.
Nem vagyok túl boldog tőle, de az egész Húsvétban egyetlen ünnepi pillanat volt számomra, a szombat esti misén a dicsőség felzendülése. Az alleluját sajnos leredukálták, így arra már nem jutott emelkedett pillanat számomra. Vittem magamnak egy sámlit, ami gyakorlatilag életmentő volt, azon kuporogtam végig a 2 órát. Utána ünnepi vacsi, de abba már félig belealudtam. A másnapi vendégségben próbáltam tartani a frontot, de hamar elfogytam. A legvégét már fejfájósan-kézremegősen pakolásztam végig, aztán elfeküdtem mint egy fadarab. Másnap tesók jöttek és locsolók, úgyhogy napközben eszegettünk-pakolásztunk, gyerekeket kergettünk a padláson, aztán este vissza a disszertáció érthetetlen rejtelmeibe. Egész héten ezzel vacakoltunk még, én gyakorlatilag szobafogságra ítéltem magam, csak edzeni mentem. A repülőt el kellett tolni egy héttel, mert nem készültem el. De szombat napközben elküldtem a témavezetőmnek az akkori verziót, hogy nézze még át a második felét, aztán beadom. Utána elmentünk a kikába háztartási cuccokat nézni. Vettem egy törött lábú ebédlőasztalt, egy (kiállítási darab) dohányzóasztalt és 4 gyári hibás széket harmad áron. Most úgy néz ki a szobám mint egy raktár :)
Vasárnap nincs munka (ez elvi kérdés), szóval ebédeltünk és bridzseztünk egyet családilag. Jól kikaptunk. Aztán elmentem Antióchiára megnézni, hogy élnek-e még az emberek és mint kiderült, élnek. Bár kevésbé fényesen mint amikor elmentem. Vagy csak megjöttem és jól kipanaszkodták maguk végre. Nem tudom :) Mindenesetre volt egy jó kis csocsózás este, amitől olyan érzésem keletkezett, hogy van még élet a földön. Aztán hazamenve gyorsan befejeztem a disszertáció maradékát, amit a témavezetőm küldött, majd beájultam az ágyba.
Hétfőn belibbentem az egyetemre és kértem egy nyomtatót, hogy ne kelljen egy rahedli pénzt kiadni a beadandókra. Vagy 4 órán keresztül dolgozott a nyomtató, nagyjából 1000 oldal gyűlt össze, hát nem semmi. Aztán irány haza. Újabb agyhalál. Másnap telefonos forródrót egész nap, arra volt csak időm, hogy megszereljem az egyik kika széket, kemény 5 csavar hiányzott belőle :)
Szerdán belibbentem újra az egyetemre, ahol roham-konzultáltam a leendő vizsgáztatóimmal és a rektorral, csak hogy megtudjam, hogy roham-doktorizni fogok. A híreket csendes rezignáltsággal fogadtam... Délután roham-látogatást tettem tesóméknál, aztán hazamentem pakolni. Röpke 3 órát sikerült aludni, hogy utána a reggel 6-os géppel Olaszhonba röppenjek. Megérkezvén még beruccantam az egyetemre egy-két dolgot kinyomtatni, aztán erőm vége felé járva hazajöttem aludni. Szakadás.
Másnap, vagyis tegnap, megállapítottam, hogy elegem van a fáradtan kelésből, ezért némi gondolkodás után visszafeküdtem az ágyba és végigtévéztem a napot. Alvás. Ma arra keltem, hogy süt a nap és életben vagyok. Ennek örömére megnéztem egy újabb filmet, majd megállapítottam, hogy a kinti hőmérő 50 fok feletti értéket mutat, szóval nem fogok fázni a napon. Megmostam a hajam, majd szárítás nélkül ujjatlan pólóban-rövidnadrágban elkerekeztem a boltba ételért és piszkosul élveztem, hogy az olaszok pulóverben rohangálnak én meg vizes hajjal ujjatlanban tekerek. Én nem tudom, hogy csinálják :)
Este felé elugrottam egy pizzáért, de elkövettem azt a hibát, hogy függőlegesbe hoztam a dobozt szállítás közben, így az összes rávaló a doboz alsó felén landolt, a sajt oda is dermedt. Valahogy visszakaparásztam a pizzára az egészet és nem érdekelt az egész, hanem megettem mind. Vacsizni már nem fog kelleni.
Holnap újra sütni fog a nap, ki fogok menni virágokat bámulni és élvezni fogom, hogy van még egy nap munkakényszer nélkül. Azt sajnálom, hogy nincs senki, akivel együtt napozhatnék a pázsiton csicsergő madarakat hallgatva, de tekintve az eddigi amortizáltságomat, talán nem baj, hogy egyedül és nyugalomban vagyok kicsit. A lényeg az, hogy az idegbaj első felvonása véget ért és szerintem nem végeztünk rossz munkát (remélem, ezt majd a bírálók is így látják). A tavasz itt már tombol, és eszem ágában sincs nemet mondani neki. Munka ide vagy oda, kutatóexpedíciót indítok az életkedvem után és élvezni fogom a békét, nyugalmat és a csendes boldogságot, aminek a megtalálásához messze kellett költöznöm az otthonomtól, de most már remélem, képes leszek megtartani.
Na szevasztok!
