Magyar lány Itáliában

Sziasztok!

Újabb hét rohant el nagy sebességgel és Húsvét kegyelmei csak áradnak és áradnak!

Francisco sajnos még mindig beteg, mert azóta sem láttam.
Maria elkezdett nevetni, most már szinte mindenkinek mutogatja a két fogacskáját, sőt, pénteken magától elaludt. Igaz, utána 20 perccel felébredt és kitartó sírásba fogott :)
Erica most már szépen eszik, bár aludni még mindig nem hajlandó. Van itt egy félig megdöntött műanyag szék, abba ül bele mint egy fotelba és nyugtalan álomba merül, hogy pár perc múlva fel is riadjon.
Tutu járni kezdett. Határozott dülöngéléssel szeli a métereket, amíg célba nem ér, hogy ott földre huppanjon. A mászásról sem feledkezett meg még.
Yohanna mosolyog. Megtudtam, hogy kicsiként meglőtte pisztollyal az édesapja, aki a bátyját akarta lelőni. Az apuka most börtönben van drogozásért, Yohanna pedig túlélve, hogy keresztülszelte egy golyó egyévesen, nagyokat mosolyogva játszik velünk. Nagy kópé amúgy! :)

Az angol óra kedden kudarcba fúlt. Írtam egy párbeszédet, ahol egy turista útbaigazítást kér az egyik hotel recepciójánál Párizsban. A gond ott kezdődött, hogy nem értették. Aztán nem tudták, mi az a recepció. Végül 10 perc kínos kérdezek és senki nem válaszol után kvízkérdésekkel mutattam be az egyes helyeket. Pl.: Szerinted hány foci stadion fér el a Louvre-ban? (A választ a szöveg végén helyezem el. Lehet tippelni :D)

Felvetettem, hogy menjünk a strandra. Nagy lelkesedéssel hallgatták és meg is ígérték, hogy mielőtt távozom Brazíliából, elmegyünk mi csajok. Már alig várom!
Hétfőn csináltunk aerobic estét. Letöltöttem valami francia videót a youtube-ról, azt próbáltuk utánozni. Hát, Zsófi, a te óráidhoz nem mérhető. De mozgásnak jó volt :) Közben arra járt egy férfi egyed, úgyhogy nővéreim nagy sebbel-lobbal vették fel a nővérruhát. Andrea nővér aztán otthagyott minket és nem is tért vissza. Sajnálom :(

Kedden voltunk imacsoporton. Olyan villámlás özön követett minket, azt hittem, hogy elázunk. A közeledő felhők és a gyakori villanások gyönyörűek voltak.
A naplemente is nagyon érdekes. Van egy pont, amikor a nap már lement és egy rózsaszín sávot hagy az égen. Nagyon szép.
A csillagok is tanulságosak. A nagy göncöl nagyon ritkán látszik, mert nagyon horizonthoz közeli és tiszta ég kell hozzá. A dél keresztje is viszonylag lent látszik, de ő állandóan. Az orion meg a fejünk fölött tündököl.

Tegnap délelőtt próbáltunk menni a Mária kegyhelyre, ami egy közeli hegy tetején van. Sajnos a furgonunk olajhiány és egyéb ismeretlen okok miatt feladta félúton. Visszafordultunk. Sajnáltam, mert szerettem volna átmenni az Irgalmasság Kapuján, de hát ez van. Utána zűrzavaros gondolatok napját éltem és Andrea nővér próbált összekaparni. A bibliában Jeremiás 30 fogott meg nagyon, illetve Eszter imája. Reményre kaptam. Irány a hálaadás és a konyhai munka, majd egy külső közösségi tag meglátogatása, aki betegeskedik. Végigbóbiskoltam a napot, mert rosszat álmodtam és nem tudtam jól aludni, illetve meleg is volt. Aztán kiderült, hogy este megyünk megint a kegyhelyre, csak most személyautókkal. Mentünk is. Odafönt láttuk az esőfrontot közeledni, nagy szivárvánnyal. Huhúú! A mise elején Andrea nővér a fülembe súgta, hogy Szűzanya nagy örömmel akar megajándékozni. Nem éreztem magam túlságosan a toppon, hát vártam. A mise alatt meg is jött az eső, a Hozsanna alatt, pont abban a pillanatban erősödött be, amikor föltettem a kezem (ó, itt a misén feltett kézzel dicsőítenek :D). Nagy zuhé, ami a mise végére el is állt. Mindegy. A végére tényleg vigyorogtam :)

Sajnos a fürdiben a türitartó műanyagból van, nekem meg sikerült rátehénkednem, így a kezemben maradt. Penitenciának bevállaltam. hogy 3 napig én készítem elő a reggelit. Nem tudtam, hogy vasárnap el kell menni a kenyérért, én meg egyedül nem mehetek ki a közösségi területről, mert veszélyes. Így Andrea nővér is korán kelt, szegény. Aztán nem aludt jól éjszaka és végül másnap már nem bánta.

Hát így telnek a napok. Nagyon dinamikusan, de ma éppen nagyon vidáman. Este megyünk focizni, csak csajok lesznek.

Az eheti tanulság: ha süt, ha esik, ha szép, ha fáj, dicsőíts és adj hálát. A többiről az Úr gondoskodik. Hiszen tud róla.
A másik: a keresztjeinkre Jézus van rászögezve. Ha átöleljük a keresztet, Őt öleljük át és így Ő be tud borítani minket áldásaival és szeretetével.
A harmadik: ha én szeretettel fogadom a keresztem, még az utódaim is részesülnek az áldásokból, amikkel elhalmoz ilyenkor az Úr.

Erőt adó gondolatok, nem gondoljátok?
Megyek vacsizni. Hot-dog lesz! Tchau! :)

(A válasz: nagyjából 6)