Lágyan gomolyog az esti köd a városban, az utcalámpák csendes aurában álldogálnak. A kabátkám még éppen hogy elég, de a hidegek előszele már alakulóban van. A vidám napsütéses napok elmenőben vannak, fűtésünk november közepéig nincs, úgyhogy már töröm a csempét a leendő tábortűz helyének. Úgy tűnik mindent sikerült már felavatnom kicsi szobácskámban. Már az első figyelmeztető irományt is megkaptam, amikor behozták a leveleimet a szobámba (távollétemben természetesen), és ott hagytak egy papírt a földön, hogy "Please keep your room clean and in order!"
Mondjuk az is igaz, hogy nem várok vendéget mostanában, de romantikát félretéve nem mindegy, hogy néz ki a szobám? :p
Amúgy telnek a napok, belekezdtem a disszertációmba. Mivel heti háromszor 14-től 21-ig házon kívül vagyok, így leginkább éjszaka tudom csak írni, mert eldöntöttem, hogy a hétvégéken nincs munka. Hát az elmúlt 2-3 hétben hajnali 2 előtt nem nagyon feküdtem le, a vérnyomásom is felment 150-re, szóval új stratégiát kell választanom. Mindenesetre ma kialudtam magam, és reggel egyből mosoly kúszott az arcomra, amint felébredtem :)
A nagy öröm kitartott egész nap. Azért vagyok el annyit, hogy olasz órára járjak Milánóba. Ma megéltem a második olyan alkalmat, amikor nem a csoport legaljának éreztem magam (az első okt. 16-án, azon a bizonyos kedden volt, kedves antisok). Tudni kell, hogy beosztottak a legjobbak közé (az otthoni tanárbácsim nagyon jól felkészített nyelvtanból fél év alatt). A problémám a szókincsemmel van, ami a béka feneke alatt helyezkedik el, szóval minden órán hallgatunk valamit, amiből én egy kukkot sem értek, aztán kielemezzük, ehhez nem tudok egyáltalán hozzászólni, aztán keresztrejtvényt oldunk, amihez szintén szókincs kell és az utolsó 5 percben, amikor már el kell mennem, hogy elérjem a vonatomat, az ottmaradtak átbeszélik a nyelvtant. Szóval olyan aktív és boldog vagyok minden órán, mint amikor a tanár felteszi kérdést a diákoknak: "No, gyerekek, ma ki szeretne felelni?"
A hallgatni- és néznivalók is nagyon igényesek ám! Pénteken egy "Mine vaganti" című filmet néztünk meg, ami arról szól, hogy egy srác egy szigorú apával ellátott családban él: a nagynéni alkoholista; a nagyi cukorbeteg és a szerelme tesójához ment férjhez (ezen elmélkedik egész film alatt); a tesója a családi tésztagyár vezetője; ő maga meg író akar lenni, ja, és mellesleg homoszexuális. Amikor ezt készül bevallani, a tesója a szavába vág és ő vallja be, hogy homoszexuális, szóval az apuka kitagadja a családból (a tesót). Főhősünk így csöndben marad, megkapja a tésztagyárat és jobb híján talál egy csajszit, akivel tudja tettetni a boldog szerelmest, de aztán Rómából megjön a pasija és az egész terv dugába dől. A nagyi végül 5 tálcányi sütivel megöli magát, ettől az apuka elérzékenyül és visszafogja kitagadott fiát, főhősünk pedig bevallja, hogy író akar lenni és közli a saját életbölcsességeit (szerencsére nem emlékszem már egyre sem). Ennyi.
Ma egy rövidfilmet néztünk egy titkárnőről, aki az egész film alatt azon rinyál (szó szerint), hogy nem jók a mellei és operációt akar, közben meg le akar szokni a cigiről. Ó, extrában volt egy biztonsági őr, aki a titkárnő iránt érzelmeit egy romantikus és borzalmas dalban mondta el. Csattanó: ne operáltasd meg magad, úgy jók, ahogy vannak!
Szóval az élet szép, a meg kultúra csak úgy özönlik felém :)
Van egy kedves lakótársam, akit Sylviának hívnak. Nagyon kedves csajszi, sokat énekel. A probléma csak az, hogy minden hétre kiválaszt egy kedvenc számot és látástól vakulásig azt fújja, olasz módra, jó hangosan (az olaszok mindent hangosan csinálnak, egy átlagos beszélgetést 2 ajtón keresztül is figyelemmel tudok kísérni minden további nélkül). Az októberi nagy kedvenc, Nagy Feró top dala (Adele - Someone like you), ráadásul három hétig kitartott, a végén már Tizianával duetteztek. Én olyan boldog vagyok! Hála az égnek, most épp a Cranberries - Zombie van soron, azt én is szeretem.
És most a Titkok és szerelmek 629. része következik!
Az itthoni romantikus élet is alakul, Tiziana és Gennaro (aki csak annyit mond mindig, hogy "Bö?") újra szóba állnak egymással. Kíváncsi vagyok, mikor jönnek össze megint. Mivel egy szobában laknak, szerintem csak idő kérdése :)
Úgy döntöttem, hogy a Giannikról se mondok még le, az elmúlt 7 napban már háromból is sikerüt kicsalnom egy Bella bambinát, szóval nem reménytelen a helyzet :)
Ennyit rólam, továbbra is bátorítalak benneteket, hogy irkáljatok valamit a magyar politikai helyzetről, mert ezzel kapcsolatban nagyobb tudatlanságban leledzem, mint az olasz órán.
Csőváz!
