Sokan mondogatják manapság, hogy nem a méret a lényeg. Az a helyzet, hogy megjött az ősz, az eső és a hideg. Esernyőbe öltözött a város. Az olaszok nem hordanak esőkabátot egyáltalán, szóval a helyi divat részét képezi, hogy milyen ernyővel jársz. A nőknél gyakran előfordul az ici-pici fogantyús törékeny tesco változat míg a férfiak napernyő méretű gigaernyőkkel járnak. Ha három pasi szembejön az utcán, az már logisztikai rejtély számomra... Persze vannak emancipálódott nők, akik átvették ezt a jó szokást. Ebből adódóan a kétszemélyes járdák járhatatlannak bizonyulnak szép esős napokon. Asszem valahogy meg kell mutatnom a helyieknek, hogy az esőkabát igenis lehet divatos...
Az új idők új lakót hoztak. Még a nevét se tudom, de azt igen, hogy a sminkmennyiség alapján, amennyit alkalmaz önmagán, vakolókanalat használ :D Najó némileg eltúlzom a dolgot, és valszeg a pasija meg fog verni engem, de alacsony termet, hosszú haj, rengeteg festék. [Vállvonás] Ez van...
A harmadik a hideg. Mivel nincs fűtés, az elmúlt héten gondosan adagoltam a szellőzést, hogy a friss levegő mellett azért a meleg is megmaradjon. Kellemes 21 fok uralkodott kicsi lakosztályomban és nagyon boldog voltam. No ez egészen addig működött, amíg egy szép napon a takarítónéni fel nem mosta a szobámat, majd kedvesen nyitva hagyta az ablakot, hogy hamarabb megszáradjon. Fél óra múlva megérkezve és boldogan tapasztalva, hogy immár 16 fok van, melegebb éghajlatra küldve a nénit, bedurrantottam minden melegcsináló eszközt, ami rendelkezésemre állt: laptop és olvasó lámpa :) Keményen gyűjtögetve a tizedeket, sikerült 19 fokig feltornáznom a hőmérsékletet, de itt megállt az élet. A közös helyiségekhez képest sokkal jobb volt a szitu, de az otthoni padlás-feeling nem hagyott magamra. Az ablakomon ráadásul 1 mm-es résekkel bír, szóval úgy húz a hideg mint a franc. A megnyugvás ma érkezett el, amikor is beindították a fűtést, jesssssz!!
