Magyar lány Itáliában

Ahoj mindenki!

Újabb szép napok telnek rendületlen. A záporok nagy lendülettel száguldoznak át rajtunk, és én rendületlenül nagy vidámsággal tekintek rájuk és ha van rá lehetőség, be is állok egy zuhany erejéig (fehér ruha kizárva... :D). Ma még szivárványt is láttam, egymás mellett kettőt. Gyönyörű volt.

A béke egyre többször talál meg és a belső lelkivilágom egy érdekes struktúráját fedeztem fel ezen a héten: én vagyok egy kicsi golyóbis a nagy végtelenben, ami mindenféle dologgal töltődik meg, attól függően, hogy mik történnek velem és mit teszek: lehet égető-szorongató szárazság és lehet a béke lágy fénye, ami sok vigasztalást hoz. Ha nagyon beletekintek, az emlékek, gondolatok és sebek árja átrohan rajtam mint egy árhullám. Ha csak ebben a kicsi golyóban vagyok, ami egy Istenre figyelő örömteli törekvés, akkor valahogy elcsitulnak az árhullámok. Mindig szerettem a hasonlatokat. Érdekes így szemlélni a belsőmet.

A helyi állatvilág egy újabb példányával gazdagodott az ismeretem: ők a Gyúrós Gyíkok. Olyanok mint az otthoni gyíkok, csak kövérebbek és egy kicsit nagyobbak. Amint megállnak, nekiállnak fekvőtámaszokat nyomni. Ha nekiindulnak, a lefele vezető kisebb szintkülönbségeket vetődésekkel hidalják át. Amúgy majdnem minden pozícióban tudnak fára mászni, pont úgy, mint az otthoni rokonok.

Az angol óra kedden nagyon izgalmasan zajlott. Az irányokat akartam megtanítani a gyerkőcöknek, így felépítettem nekik egy pályát, ahol párban dolgoztak és hangvezérléssel irányította az egyik gyerek a másikat. A keresztbe fektetett partvis alatt átbújás és a pad tetején való átmenetel volt a kedvenc.

A bölcsiben minden rendben zajlik. Francisco azóta is, Leticia pedig csak simán a kórházban van. Yure sem jött több napja. Remélem, hamar meggyógyulnak, hiányoznak. Van viszont egy új jövevényünk, Mikele, aki 10 hónapos. Ma töltötte velünk a második napját és már egész jól összebarátkoztunk. Természetesen sír egész nap és nem tud aludni sokat, ez nem meglepő, viszont jól eszik. Az ebédet úgy töltötte velem (a pólóm állapotáról a folyamat végén inkább ne beszéljünk), hogy evett 2 falatot, majd sírni kezdett és megpróbálta kitornázni magát a kezemből. Szerencsére a maga 6 kilójával nem ért el nagy sikert. Utána a térdemen lovagoltattam 15 másodpercig, mire félig elaludt, így a szájába tudtam dugni a következő falatot, amit félkómában meg is evett. Így végül betornázott mindent.

Erica továbbra sem mosolyog, viszont tátott szájjal és érdeklődő szemmel néz ránk. Ha a mamája megjön, a magabiztossága egyből megugrik. Néha már veszekszik is valamelyik másikkal, aki el akarja venni a játékát (vagy fordítva).

Tutu tud járni. Átváltott gépi üzemmódba. Kezébe kap egy magasabb guruló alkalmatosságot és azt maga előtt tolva szeli a kilométereket.

Geiciane nagy lelkesedéssel és mosollyal segít mindenben. Néha még a karomba is fut, ha kitárom a kezem. Ikertesója, Jose, odavan, ha a birkák hangját utánozom (Beeeeeeee!). Azt hiszem, megtaláltuk a közös hangot :)

A közösséggel egy kicsit oldottabban tudok lenni. Andrea nővért most már néha túl aggódónak találom, úgyhogy oda kell figyelnem, hogy hogyan viselkedem vele. Általában nincs igazam :) Szerencsére bátorítanak rá, hogy ha valamit nem értek, kérdezzem meg, hogy miért van így.

Ju nővérrel énekelgetjük a Mert Te, Uram c. számot és nagyon örülünk, hogy van egy szám, amit mindketten ismerünk :)

A bolondozás sem marad el az életünkből, április elsején pl. bekötöztem mindenki párnáját a szúnyoghálójába, Viszonzásként pár nappal később a saját cuccaimat találtam bedugdosva a szúnyogháló redőibe. Maria Claraval és Danielval bekötött szemű fogócskát játszottunk, nagyon jól szórakoztunk. Folytattuk az aerobikozást is, immár Andrea nővérrel és örültünk neki. Fortalezából pedig átjött Barbara nővér diplomát írni, segíthettem neki word stílusokat generálni, hogy könnyebben igazítsa helyére a szövegeket. Egy olyan munka, amihez értek :)

Voltunk a közösség lelkigyakorlatos házában is, ami zöldövezetben van, szellő lágy susogásával, hegyekkel és lágy esővel, amit a kolompoló tehenek tarkítanak. Egészen béke vett körül. Várom a következő alkalmat, hogy mikor megyünk vissza. Hiányzik a természet.

Hát most ennyi jut eszembe. Legyetek jók és néha ti is írjatok, mert itt nem nagyon jutok hírekhez!

Ezen hét üzenete számomra: Adjam oda az akaratom is Jézusnak, hogy az Atya akaratát tudjam követni. Igazából mindent adjak oda. Ha így teszek, az Úr mindenről gondoskodik.

ui.: Ha valaki tud portugálul és olaszul egyszerre, az láthatja az előző bejegyzés címéből, hogy kezd a fejemben összekuszálódni a két nyelv. Bocsi! A helyes kifejezés: Chuva de Graça (https://www.youtube.com/watch?v=rD7_OB3Ua1w)