Azt kell mondjam, hogy máris nem volt hiába a jövetelem Olaszországba. Napi 2x3 km biciklizés kellemes izomlázat okoz, hát gondolhatjátok, hogy milyen a kondim :) Ráadásul megígértem Roccónak, az egyik szomszédnak, hogy elkísérem futni néhanapján. Félek, nemsokára kerekesszékkel megyek az egyetemre :)
Újabb vicces része akadt az itt tartózkodásomnak. Amikor ideérkeztem, szép fehér fal várt rám a szálláson, gondoltam kidekorálom egy-két képpel, hát vettem egy doboz szöget. Na persze a vackok 2 ütéstől elgörbültek és fél millit haladtak befelé. Először azt gondoltam, hogy a kőnek köszönhető, amivel verem, merthogy a turista mivel verjen be szögeket, ha nem az utcáról szedett kővel??
Na erre megkértem, a wcszerelő legényeket, hogy adjanak már egy kalapácsot, mire felhoztak nekem egyet és ők is szépen meghajlították a szöget 2 ütéssel. Oké, akkor irány a Brico, ami a helyi Obinak felel meg. Jó kis 1,5mm vastag szögekkel tértem vissza, hogy na ezek hajoljanak el ha tudnak! Elkezdem beverni a falba, szépen bement 3mm-t, majd ahogy ütöttem, egyszercsak szikrázott egyet és kirepült. Extrában még el is hajolt természetesen. Oké, akkor nézzünk egy másikat! Hát természetesen ez is katapultált. Úgy tűnik egy fehérre meszelt pánikszobában vagyok.
Ma végre megembereltem magam, beutaztam Milánóba. Nem semmi, 1 óra 15 perc a menetidő, a végállomás pedig a Keleti pályaudvarhoz hasonlít: kéregetők, hajléktalanok, tolvajok, késes tolvajok, stb... Az én városkámban napközben akárhol otthagyhatod a bringád, amennyiben nem egy félmilliós csilivili versenybringa, még leláncolni se nagyon kell. Hát a végállomáson olyat is láttam, hogy egy db. biciklikerék odaláncolva a korláthoz. Képzelem micsoda öröm lehet a tulajnak, hogy legalább egy kerék megmaradt :)
A másik mókás rész a bérletvásárlás volt. Egész Milánóban 5db olyan hely van, ahol bérletet lehet venni (chipes, tök sirály), de persze a metrón ugyanolyan tömegnyomor van mint az utakon. Szóval szeptemberben, amikor a diákok elözönlik az irodákat, kicsit durvák a sorok. A mai napon vagy hárman elkezdtek balhézni, hogy nekik miért kell sorba állniuk, mikor csak ezt meg azt kell csinálniuk. A kordonos hapsi le se tojta őket, persze amikor jött egy szőke cicababa, rögtön előre engedte :) Asszem fogynom kell :D
Ja, a másik itten ha kapok egy papírt, amit ki kell tölteni, senkit nem érdekel, hogy milyen mezőt töltök ki és milyet nem. A várost ismerem, azt beírom, az irányító számot nem ismerem, hát kihagyom, senkit nem zavar. Tetszik az olaszok élethez való hozzáállása :)
Beiratkoztam egy helyi olasz tanfolyamra, hátha nem kell bejárnom a "városba", hát mondhatom a Hogy hívnak? meg a Hol laksz? kérdéseknél tovább nem jutottunk. Negyed óra azzal telt, hogy egy kínai csajt és egy kínai csávót majdnem ugyanúgy hívnak, a tancinéni képtelen megjegyezni. Van egy román munkanélkülink is, hát ő a lehető legmesszebb ült tőlem :) Van egy indiai segédszakács vagy mi, ő egyből rámmozdult, a Sei sposata? kérdésnél egészen boldog volt, a Che lavoro fai?-nál meg teljesen elszontyolodott :D Szóval tuti visszamegyek, mert nagyon viccesek itt az emberek :)
Na megyek mert hulla vagyok :)