Magyar lány Itáliában

Már péntek este van, de nekem úgy tűnik, mintha csak tegnap álldogáltam volna a néni mögött a templomban.
Rohan az élet, majdnem minden nap éjszakázom, hogy megírjam a francos cikket, aminek meg kell jelennie jövő nyárig. Szerencsére az újdonság, amit bele kell tennem, tegnapelőtt megérkezett Égi postán :)
Jó és rossz dolgok egyaránt fordulnak elő mostanság, de azért nem panaszkodom :)
A legbosszantóbb a vonatközlekedés. 10 perces várakozási idővel van egy átszállásom Treviglioban, de természetesen a vonatom majdnem mindig késik 10 percet.
A másik vonat vagy pontosan jár vagy 35 perces késéssel, a múltkor bementem Milánóba és fordultam is vissza mert nem akartam 50 perces késéssel begrasszálni az olaszórára.
Úgyhogy ma az előbbivel mentem (-1 óra), na persze ma rendesen járt minden... Jobb híján jártam a boltokat :)
Megérkezve egy db csajszi ült a teremben, hát megkérdeztem, mi volt az előző órán. Szépen elbeszélgettünk olaszul, majd  megkérdezte, honnan vagyok, mire mondtam, "Sono ungherese".
Hát nem azt válaszolta, hogy "Nem mondod??" :D És én még azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen kis hazánkból...
Bezzeg a cremai tanfolyamon egy román srác volt, ő rám se akart nézni, mikor megtudta, hogy szomszéd vagyok... :p
Lassan megtanulom a gázsütő és az elöltöltős mosógép kezelését, hát azok sem voltak semmik. A mosógépet eleinte be se tudtam kapcsolni, aztán egy-két óra után pölö belenéztem, hogy minden rendben van-e, de olyan volt, mintha üres lenne, a közepén nem volt semmi. Teljes 5 percig azt hittem, hogy az egyik kedves lakótárs kicsórta a ruháimat és majd nagy ceremóniával akarja visszaadni. Na de aztán lejárt a mosás, meglett mindenem és ráébredtem, hogy hát igen, a centrifuga kinyomja a ruhát kívülre, a belső rész meg kiürül, na ennyit a fizikáról :D
Nohát mostanság ennyi, legyetek jók! Na persze azért ti is írhattok, hogy mi van veletek, mert én ugyanúgy nem tudok semmit...